Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)
Beck Tibor: A Balatonboglári Borvidék és a Balatonboglári Borászati Rt. vázlatos története
te a 100-120 mázsát. A nagyüzemi csemegeszőlő-termesztés a talajmüvelés, a korszerű tápanyag utánpótlás és a növényvédelem magas fokú gépesítettségén alapult. A tápanyagellátás mellett a megfelelő mennyiségű vizet öntözéssel biztosították. Gépesítették a nagy élőmunka-igényű szüreteket is. Bevezették a színelő, a szcdőállványos és szedőszános betakarítást. A csemegeszőlők esetében a sorközökben való csomagolással a lehető legkisebb károsodást biztosították, s nemcsak hazai, hanem külföldi piacokra is szállítottak. A borszőlőtermelés nagyüzemi tábláinak kialakítása szintén 1957-től kezdődött. A csemegeszőlőkhöz hasonlóan bevezetett nagyüzemi termelési módok alkalmazásával a hektáronkénti átlag a kezdeti 25-30 mázsáról 100-130 mázsa fölé emelkedett. Az 1950-es években még inkább kékszőlőfajtákat - zömmel Kékfrankost, kisebb mértékben Oportót - termesztettek, és vörösbort készítettek. A fehér szőlőfajtákat az állami gazdaság ültetvényeiben elsősorban a Leányka, a MuscatOttonel és a Rizlingszilváni képviselte. Az 1960-as évek telepítései nyomán azonban megváltozott a fajtaszerkezet. Ekkor tértek át azokra a modem fajtákra (Olaszrizling, Cabernet Saugvignon, Chardonnay, Merlot, MuscatLunel stb.), amelyek az akkori világpiaci igényeknek is megfelelő íz- és zamatvilág mellett a nagyüzemi termesztésben is magas termésátlagok produkálására voltak képesek. A nagyüzemi termelést a széles sorközök mellett a Moser-féle magas művelés, helikopteres permetezés, szüretelőgép alkalmazása, vegyszeres gyomirtás vagy takarónövényes szőlőtermesztési mód, növényvédelmi előrejelző szolgálat megszervezése, levélanalízis alapján történő tápanyag- visszapótlás és öntözési rendszerek kiépítése jellemezték. A Balatonboglári Állami Gazdaság a bortermelésben kezdettől fogva a jó minőségű tömegborok előállítására törekedett. A gazdaság által termelt vörösborok minősége általában magasabb volt a fehérborokénál. A termésnövekedés megkövetelte a tárolókapacitás bővítését, ezért Rádpusztán egy régi uradalmi pincéből 10 000 hektoliter befogadására alkalmas központi pincészetet hoztak létre, ahol üzembe helyeztek egy félautomata palackozó gépsort is. Ekkortól a palackozott borok évről-évre egyre nagyobb hányadát tették ki a forgalomba hozott boroknak. Igen sikeresnek bizonyultak a balatonboglári fehér gyöngyöző borok és az ürmösborok is. A Somogyi Boszorkánytej és a Somogyi Ördögvér márkanéven 1967-ben piacra került vermutok szerte az országban nagy sikert arattak. A Balatonboglári Állami Gazdaságban készítették — Chasselas szőlőlé néven — az első alkoholmentes szőlőlevet is, melyet állami gazdaság hozott forgalomba. A termelés növekedése és a piaci igények egy korszerű szőlőfeldolgozó és bortároló-palackozó kombinát létrehozását követelték meg, melyet 1967 és 1971 között építettek fel Balatonbogláron. Ebben a modem üzemben már lehetőség nyílott a szőlőlé reduktív jellegű (mechanikus lé-elválasztó, pneumatikus prés, acéltartályban való, oxigéntől elzárt erjesztés alkalmazása) feldolgozására, s így könnyű, gyümölcsös ízű borok készítésére és palackozására is. A borokat itt már 190
