Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)
Kónya Péter: Adatok a szőlő- és bortermeléshez a ma már nem létező északi bortermő területeken Zemplén és Ung vármegyében
Hasonlóan már a középkortól művelték a szőlőket egy másik felső-zempléni mezőváros, Varannó lakosai. A varannói szőlők az Eperjcs-Tokaji-hegység nyugati részének déli lejtőin terültek el. Ezeket a szőlőket már a 15. században említik a források, amikor borait nemcsak a helyi kocsmákban adták el, hanem az eperjesi vagy bártfai piacokon is tudták értékesíteni.79 A varannói szőlők egy része az uradalom, másik viszont a helyi jobbágyok vagy (mezővárosi) polgárok kezében volt.80 A borászat Varannón létezett megszakítás nélkül több mint három évszázadon át. Még 1715-ben tizennyolc jobbágy (vagy polgári) háztartás közül kilenc birtokolta a szőlőket. Összes terjedelme 41 kapást tett ki, miközben egyes telkek két, három, négy, öt, hat és nyolc kapás szőlőt tartalmaztak.81 Ezek a viszonylag terjedelmes szőlők azonban már nem léteztek sokáig, és még a század közepe előtt véglegesen elpusztultak.82 83 Ugyanúgy, mint a városban, a szomszédos Hencócon is komoly jelentősége volt a borászatnak a falu gazdaságában. A Varannótól délkeletre fekvő község lakosai már a középkortól a mezőgazdaság és halászat mellett termelték a bort."' A borászatot Hencócon a 17. században említik a források. Ott is a nem részletezett jobbágyi vagy úrbéri szőlők mellett a többi szőlő az uradalomhoz tartozott. Az úrbéri szőlők évente 10 hordó bort adtak, amiből a jobbágyok dézsmát fizettek.84 A hencóci szőlők is néhány évszázadon át művelteitek, megszűntek azonban még a varannóiak előtt, és az 1715-ös összeírás már nem említi.85 A 18. század második felében, az új urbárium kiállítása idején a hencóci jobbágyok már semmilyen szőlőket nem birtokoltak, és nem kerestek pénzt a tokaj-hegyaljai szőlőkben. Ennek ellenére valószínű, hogy a helyi parasztok tovább művelték a szőlőt kertjeikben (vagy irtásokban), és az urbárium szerint is saját hasznukra mérték ki a bort Szent Mihály napjától Karácsonyig.86 Kaluzsa, Klokocsó, Gálszécs, Homonna, Varannó, Bacskó, Hencóc, de ugyanakkor Vinna, Tibaváralja, Szobránc vagy Őrmező, ez csak néhány a több tucat Ung és Zemplén megyei község közül, amelyek a kora újkorban vagy még a közelmúltban is borászattal foglalkoztak. Lakosaik nem jelentéktelen mennyi-79Ulicny, Ferdinand: Mestecko Vranov v 14,—17. storocí. In: Dejiny Vranova nad Topl’ou. (Ed. Michnovic, I.) Kosice 1992, 99. ""Ugyanott. 8IMNL BAZML, Sátoraljaújhely. IV. A. 1005/a: Szirmay-féle pénztári és biztossági iratok 1533-1777. Loc. 114, No. 89: Conscriptio Totius Comitatus pro Cassa Contributionalis deserviens, 1715. 82 Zemplén vármegye hegyeinek és bortermő helyeinek gazdasági (ismertetése. Adalékok X, 1905, 28-29. 83 SA Presov, DH 582/4: Szerződés Hencóc elzálogosításáról, 1656. 84MNL MÓL Budapest, U et C, 156, Fasc. 42, No. 70: Összeírás, 1686. 85MNL BAZML, Sátoraljaújhely. IV. A. 1005/a: Szirmay-féle pénztári és biztossági iratok 1533-1777. Loc. 114, No. 89: Conscriptio Totius Comitatus pro Cassa Contributionalis deserviens, 1715. 86MNL MOL Budapest HTT, C 59, 4302: Hencóc urbáriuma, 1774. 161
