Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)
Kónya Péter: Adatok a szőlő- és bortermeléshez a ma már nem létező északi bortermő területeken Zemplén és Ung vármegyében
közül) használt.32 A szőlők átlagos termelése egy hordó bor volt egy kapás szőlőből.33 A 19. század első felében Kaluzsán is létrehozta a földesúr a majorságot. A földeken, szőlőkön és erdőkön kívül hozzá tartozott egy pálinkafőzde és az urasági kocsma, amelyet kiadott bérbe egy zsidó bérlőnek.34 Az uradalmi szőlők Kaluzsa határán 280 kapás terjedelmet foglaltak, és évente 150 hordó bort adtak. A borgazdaság része volt a borászati épület a szalmatetős vincellér házzal.35 A szőlők másik részét a jobbágyok birtokolták. A bordézsma-összeírás szerint 1823-ban a kaluzsai szőlőket a helyi jobbágyokon és a görögkatolikus papon kívül 65 más személy birtokolta. Összesen évente 10 921 icce bort termeltek meg, amelyből az uraságnak 1213 és 4/9 icce dézsmát fizettek.36 A kaluzsai borokat minőségi boroknak tartották, a sokkal híresebb tokaj-hegyaljai borokkal szemben azonban alacsonyabbra értékelték. A helyi bortermelés nagyjából az asztali borokra irányult, amelyeket rendszerint a nagymihályi Sztáray-uradalom területén fogyasztottak el. Csak kisebb részét alkották a késői szüretelésü, drága, édes borok (mázslás).37 A borgazdaság haszna 2500 forintot jelentett a majorság 8846 forint és 35 krajcár évi összes jövedelmén belül.38 A helyi szőlők annak idején a határ-, illetve dűlőnevekben is tükröződtek, mint például Vinice és Za vinicami (szőlők, szőlők mögött).39 A század második felében a majorsági szőlők a nagybirtokok részei lettek, az úrbéri földeken kívül esők viszont a paraszti gazdaságok tulajdonába kerültek. Sztáray Albert gróf 1645 holdas nagybirtokán kilenc holdat alkottak a szőlők.40 A borászat viszont annak idején már fontosabb szerepet játszott a község gazdasági életében. A század végén Kaluzsán az összes 2367 katasztrális hold földből a szőlők csak 25 holdat (abból 9-et műveltek) jelentettek.41 Kaluzsa környékén a kora újkorban több községben foglalkoztak bortermeléssel, Vinna mezővároson és Tibaváralján kívül elsősorban a szomszéd Klokocsón. Ott is a szőlőtermelésre a Vihorlat-hcgység déli lejtőit használták, amelyek viszont már nem voltak annyira védve a környező hegyekkel. Valószínű, hogy Klokocsó határán is már a középkorban elterjedtek a szőlők. Először viszont csak az 1715. évi országos adóösszeírásban említették. Az egész 32MNL OL Budapest, B—198, В 198 Ung megye, 596: Kaluzsa regnicolaris összeírása, 1828. 33 Ugyanott. 34 SA Presov, SM 6634: Sztáray gróf birtokainak összeírása, 1821. 35 Ugyanott. 36 SA Presov, SM 1303: A bordézsma kimutatása, 1823. 37 SA Presov, SM 1744: A borok jegyzéke a nagymihályi vendéglőben, 1798. 38 SA Presov, SM 6634: Sztáray gróf birtokainak összeírása, 1821. 39 A Szlovák Geodéziai és Kartográfiai Intézet Levéltára, U 70, Kaluza. 40Magyarország földbirtokosai: Az összes 100 holdnál többel bíró magyar birtokosok névsora a tulajdonukban lévő földterületek művelési ágak szerinti feltűntetésével. Budapest 1893, 790. 41A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája. II. Gazdacímtár. Budapest 1897, 402^105. 156
