Szirácsik Éva (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2016-2017 (Budapest, 2017)
Rüsz-Fogarasi Enikő: Kolozsvári kora újkori sütőházak
tanúságot tesz, hogy a város polgárai különböző sütőházakban süttették kenyereiket. Ebben a bejegyzésben egy helyzetleírásban arról értesülünk, hogy Hozzw Istvánná, Orsolya asszony a Szappan utcai sütöházban járt, mivel ők ott süttetik a kenyerüket.56 Kiss András adózásról szóló tanulmányában hét sütőházról tesz említést, ebből kettő a Szent Erzsébet ispotályé, az egyik az ispotályház mellett, a másik a Magyar utcai fertályban, és a Szentlélek Ovárbeli sütőházáról. A többi sütőház a felsorolásában polgári tulajdonú. Itt meg kell jegyeznünk, hogy nincs megemlítve a Szentlélek ispotály Király utcai sütőháza.57 Az 1618-as adójegyzékekben legalább 11 sütőházról tesznek említést, ebből egy a Szent Erzsébet, kettő a Szentlélek ispotály tulajdonában volt, a többi polgári tulajdonban.58 A Közép utcai egyik sütőház tulajdonosának a neve is elárulja a foglalkozását, hiszen Kalácssütő Ferencnek nevezik.59 Az adókönyvekben szereplő sütőházakban többnyire három foglalkoztatott személyt jegyeznek fel név szerint, ezek kivétel nélkül nők. Az ispotály sütőházaiban csupán két személy látta el a feladatokat, ebből arra lehet következtetni, hogy a vállalkozásban működő pékségek nagyobbak lehettek. Nyugat- és Közép-Európa más városaihoz képest ezekben az intézményekben feltűnően nagy szerepe volt a nőknek. Amikor az 1618-as évben a fejedelem Kolozsváron vendégeskedett az egyik alkalommal kilenc asszonyt soroltak, akitől a fejedelem asztalára kerülő cipókat vásárolták, de ez sem volt elég, és a piacról is hoztak. Az abrakcipókat viszont két férfitól vásárolták.60 61 A jövő vizsgálatainak egyik tárgya lesz ennek a szerepnek a közelebbi elemzése. A polgárok háza táján is feltehetően lehettek kenyeret sütő kemencék, ezek közül némelyiket a konyha részeként beépítették a sütés-főzés menetébe, más esetben pedig egy elkülönített melléképületben kaptak helyet. Az első esetben sütőkemenceként említik, második esetben sütőházként. Ezeknek a megépítési módja rendkívül fontos volt tűzvédelmi szempontból. A városi tanács éppen ezért 1603-ban arról rendelkezik, hogy nevezzenek meg olyan személyeket, akik megvizsgálják az apró sütőkemencéket. Amennyiben olyan sütőkemencékre lelnek, amelyek veszélyeztetnék a város biztonságát, jogukban álljon azok lebontása.01 Ez a feljegyzés arra is fényt derít, hogy a kolozsvári házaknál léteztek ilyen építmények, és a város hatósága figyelemmel kísérte azokat. Nyilván nem azt jelenti, hogy minden ház mellett voltak ilyen sütőházak, hiszen láttuk egy törvénykezési jegyzőkönyvi bejegyzésből, hogy voltak olyan polgárok, akit sütőházakban süttették kenyereiket. De az is igaz, hogy, ha valaki pékségben sütteti kenyerét, 56 KvTanJk, IV/1. 38. 57 Kiss András: Kolozsvár város XVI. századi adókönyveinek forrásértéke. In: Más források és más értelmezések. Marosvásárhely 2003. 208. 5sKvSzám, 1618, 14b/XXI. 19-26. 59KvSzám, 1618, 14b/XXI. 24. 60KvSzám, 1618, 14b/XXI. 28. 61 KvTanJk, 1/1.449. 149 i I
