Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Szotyori-Nagy Ágnes: Egy naiv lélek a fáraók országában. Ifjabb Paikert Alajos három önéletrajzi írásának forráselemzése
AZ EREDETI FORRÁSOK I. Életem és működésem35 Az időrendben az első önéletrajz kézzel írt VIII. fejezete szól Egyiptomról. Amint az magából a kézirat egyiptomi részéből is kiderül, Paikert 1936-ban vetette papírra ezt a visszaemlékezést. Ceruzával rájegyezte a címoldalra, hogy az írás a család számára készült, de az első belső oldalon ez áll: „E munkámat családomnak, nemzetemnek és az egész emberiségnek ajánlom, mert ezeknek szenteltem egész életemet és működésemet. P. A.” Az első és a harmadik önéletrajzból jól látható, hogy az ellene dolgozó külképviselet eszméje az idő múlásával teljesen hatalmába kerítette Paikertet.36 Kairóban Moussa Green (Green Moses), Alexandriában Polnauer (Páthy) László volt a tiszteletbeli konzul, a nagyköveti teendőket Parcher Félix látta el Paikert kintléte idején.37 A tiszteletbeli konzulokról a véleménye az idő haladtával egyre rosszabb lett, végül egyenesen őket okolta azért, hogy nem térhetett vissza Egyiptomba. Ez igen jelentős váltás ahhoz képest, amilyennek a korai leveleiben feltűnnek. Moussa Green kairói konzult és családját barátságos, kedves, derék, szeretetreméltó emberként írja le az első tájékozódó útja idején és utána is Parchernek.38 Ez a kép átalakul. Konkrétan azonban nem nevezi meg Paikert, hogy milyen tényleges cselekményekkel tettek ellene, Paikert kintléte alatti, ellene „dolgozó” irat egyelőre nem került elő. Jelenleg egyetlen iratról tudunk, ami a Paikert által felhozott „vád”-hoz kapcsolódik, ez azonban már a hazatérése utáni. Az említett dokumentum szerint az alexandriai konzul, Polnauer 1932 novemberében arról tájékoztatja Parchert, hogy a kairói magyar kolóniában az intrikák tovább nőnek, a közhangulat kellemetlen, már-már elviselhetetlen és a legkevésbé sincs egyetértés. A kolónia több pártra szakadt, akik egymás ellen acsarkodnak. Említést tesz a Paikertről elterjedt híresztelésről, mely 35 Az életrajz az „Életrajzom 1940” címet viselő dossziéban található (MMgM. Személyi Emlékanyag Gyűjtemény, SZE 2012.20.1. lelt. sz.). 36 A Magyarország és Egyiptom közötti diplomáciai kapcsolat felvétele 1928. február 10-én történt meg (az arab országok közül elsőként). Az országba akkreditált Magyar Királyi Követség székhelye azonban 1939-ig nem Egyiptomban volt. 1928 februárja és 1931 decembere között Bern, majd Budapest, 1937 őszétől pedig Athén; vö. Sáringer J., Adattár a magyar külügyi szolgálat történetéhez, 1920-1944. Budapest, 2004., 60. A nagy távolság miatt nem állt rendelkezésre minden évben elegendő anyagi forrás, hogy Bernből Egyiptomba utazzon a követ (lásd például a Magyar Külügyminisztérium ezzel kapcsolatos levelét Parchernek: 9573/1/1931. MOL К 90. 2. iratcsomó 1931/1.) Paikert a harmadik önéletrajzában epésen utal arra, hogy Kairótól meglehetősen távoli nagykövetség látja el Egyiptomot. Első ránézésre talán különös, de tény, a két tiszteletbeli konzul közül az alexandriai németül, a kairói franciául tudott csak, így talán nyelvi okok indokolták a választott megoldást. 1920-1944 között egyébként tényleges egy sem, és tiszteletbeli magyar konzulátus is összesen csak hat volt Afrikában: Algír, Tripolisz, Benghazi, Johannesburg, Alexandria és Kairó városokban; vö. Sáringer, Adattár... I.m. 189. Az első világháború utáni Magyarország külképviseleteinek diplomatákkal való feltöltése nem ment könnyen és gyorsan. A magyar egyetemeken és főiskolákon a nemzetközi ismeretek oktatása a 19. században nem zajlott. (Horváth Jenő: Magyar diplomácia, magyar diplomaták, Budapest 1941,422.) A diplomataképzés megszervezéséről (amelyben egyébként Paikert maga is részt vett: a Magyar Külügyi Társaság diplomáciai jellegű képzésén diplomáciai földrajzot oktatott) és a felmerült problémákról ld. Szerep! Sándor, A „Magyar Külpolitika” című folyóirat szemlélete 1920-1929 között, Doktori (PhD értekezés), Debreceni Egyetem ВТК 2011,42-47. 37 Nem vitatva Paikert helyszínen észlelt benyomásait, némileg árnyalja a képet többek között pl. Parchernek a Külügyminisztériumba intézett jelentése (MOL К 90. 1. csomó 1929.), illetve Khun-Héderváry levele Bernbe Parchernek (3178/11928. május 11-én kelt levél MOL К 90.1. csomó 1930/1), amelyekből kiderül, a két tiszteletbeli konzulátus között az alá- és fölérendeltség kérdésében, illetve az illetékességi területek kapcsán voltak súrlódások. 1930-ban a két konzulátus joghatósági területe rendezésre került, lásd Külügyi Közlöny 1930. márc. 25.10. évf. 4. szám, 14. 38 Paikert 1930. márc. 26-án Kairóból írt levele Parchernek. Vö. MOL К 90.2. iratcsomó 1930/7., illetve Paikert 1930. okt. 14-nov. 16. keltezésű Parchernek Bernbe küldött levele. Vö. MOL К 90. 2. iratcsomó 1930/7. 220
