Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Csomag Zsigmond: A magas és a népi kultúra írásos gazdálkodási emlékei, az agrárkalendáriumok
jelent meg. Ebben a már akkor harminc esztendeje megígért gazdasszonyi teendőkről, a gazdálkodási feladatokról írt. A könyv elején szintén havonkénti bontásban ismerteti a különböző feladatokat, majd a gazdasszonyi munkákat vette sorra. Plessing júniusi munkaként sorolta fel a karfiol, a káposzták, a zeller, a fejessaláták kiültetését, és az apróbb magoknak, fűszereknek, mint például a majoránnának, bazsalikomnak, csombornak elvetését. A bab- és borsótövek mellé vesszőket, ágakat szúrtak le, hogy ne a földön feküdjenek, hanem ezekre kúszva támaszkodjanak. A téli fekete retek magvait és a hónapos retek magjait ismét elvetették, hogy ősszel a retkek kifejlődve, másodterményként, a kertet, ágyásokat jól kihasználva, még teremhessenek, és a kert jövedelmezőségét növeljék. De a spenót, a saláta másodveteményezése is ekkor történt meg. A Kalendárium meg is fogalmazta ezt az intenzív kertkultúrát: „...így mindenkor egy némü zöldség a másikat érje, s azokban fogyatkozás ne történnyen...” De még ebben a hónapban tanácsolta a Plessing-féle kalendárium, hogy a hagyma magszárba szökkent kemény bördő, magszárát le kell tiporni és elszáradni hagyni, hogy a hagyma nagyobbra nőhessen. A fokhagymát viszont, hogy magba ne mehessen, összekötötték.27 Júliusban az uradalmak tisztjei Nagyváthy utasítása alapján a kukoricát és a káposztát megkapáltatták, a káposzta fejesedő részéről az alsó sáros, esetleg hernyórágta leveleket pedig leszaggattatták. A konyhakertekben asszonyi munkaként írta elő az uradalmi tiszt a téli uborkák savanyítását, a vetni való, érett magok gyűjtését. A fokhagymánál megismétli tanácsát, mint azt a vöröshagymánál korábban már tette, vagyis a felmagzó szárak letaposását. Azért, „hogy az a tápláló nedvességet a czekkeknek nagyítására fordísa és nem a levelekk hizlalása.”28 Plessing tanácsa szerint ebben a hónapban a káposztapalánták alsó leveléig a földet fel kellett tölteni, hasonlóan a kék, a barna, az (olasz) kelkáposzta és a karalábé palántáinál is. A hirtelen növő, a nagy meleget nem kedvelő zöldségeket, mint a spenótot, salátát, endíviasalátát többször meg kellett öntözni, hogy magba ne menjenek, mert akkor csak sertéseknek és ludaknak vethették oda takarmányként. A július végén a téli saláta és az endívia magjaiból kikelt palántákat szeptemberben már kiültették, melyek így a novemberi hideg előtt jól meggyökeresedhettek és a téli fagyokat jól bírták. Ebben a hónapban több zöldségfaj magvai beértek, amelyeket körültekintően kellett begyűjteni, és kis zacskókban cédulákkal ellátva megjelölni. A kalendárium 1796- ban részletesen leírja a zöldborsó, a bab, az uborka termésének megtisztítását, sőt a télire elrakását is. Mindez mutatja, hogy gazdasszonyok számára is íródott ez a munka. A Georgikonban kedveltségét pedig az ottani gazdasszonyképző iskola is jól mutatja.29 A 18. század végéig, 19. század elejéig a kalendáriumi hónapmunka tárgyalása a korabeli szakkönyveknél még ugyan megmaradt, mint bevált forma, de lassan az új, természettudományos ismeretek felbontják ezt a klasszikus formát. Ezzel a populáris írásbeliségű, nyomtatott kalendáriumok későközépkori, kora újkori formái az agrárszakirodalmat már nem jellemzik, ez a forma már nem uralkodik tovább. Kialakul az a mai napig érvényes racionális szakanyag-tárgyalás, amely a növényt, a fajtákat, a szükséges munkákat, majd a 19. század második felétől a növényvédelmi munkákat veszi sorra. A 20. században már az ökológiai környezet 27 Plessing 1796. §303., §304., §305., §306., §307., §308. 28 Nagyváti J. 1792. 66., 70. 29 Plessing 1796. §383., §384., §385., §386., §387., §388., §389.,§390., §391., §396. 44
