Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Csomag Zsigmond: A magas és a népi kultúra írásos gazdálkodási emlékei, az agrárkalendáriumok
és igény, illetve az ökonómiai mérlegelés is megjelenik a szakkönyvekben, amelyek már egyáltalán nem hasonlítanak az egykori kalendáriumi formára. Az egykori paraszti hagyományos gazdálkodás ismereteit tömörítő új kiadványok a 18. század végének racionális, felvilágosult, természettudományos ismereteivel bővülve, az egykori kalendáriumok sokszínűségét és a természet közelében élő ember írásos formában továbbadott tapasztalatait, a természetről szóló ismeretanyagát is kiszelektálták a középkori babonákkal, népi hiedelmekkel, szokás-hagyományokkal együtt. A kézírásos, majd nyomtatott kalendáriumok a magas- és a népi kultúra ötvöződését őrizték meg, mint a népi hagyományt a gazdálkodás területén. A 17. századtól terjedt el egy speciális kalendáriumtípus mint írott-nyomtatott műfaj, az úgynevezett agrárkalendárium, amely már kimondottan a gazdálkodásra fókuszált. A paraszti ismereteket a magas kultúra ismereteivel keverten kimondottan a jobb, eredményesebb gazdálkodás érdekében és alárendelve. Agricultural almanacs, the written farming mementoes of high and peasant culture ZSIGMOND CSOMA In Hungary until the late 18th and early 19th centuries the monthly, almanac-style, discussion of farming tasks survived in expert literature as a tried and tested method, but more recent knowledge gradually ousted this classical form. The result was that popular, handwritten, late mediaeval and early modern forms no longer characterised later printed almanacs, and the earlier style no longer dominated such publications. This is when the more modern style of expert discussions develops and remains characteristic to this day, with major themes like plants, species, necessary tasks, and, from the second half of the 19th century, plant protection methods. In the 20th century expert literature increasingly contains the viewpoints of ecology and environment and also economic considerations, and therefore barely resembles the traditional almanac form. The new publications, transmitting traditional peasant farming methods but now complemented with the enlightened, rational developments of natural history in the late 18th century not only eliminated mediaeval beliefs, folk superstitions and traditions, but also the versatility of older almanacs, together with the written experiences and knowledge of people still living close to nature. Handwritten and later printed almanacs fused high and peasant culture as the traditional form of farming. From the 17th century a new almanac style began to develop, both handwritten and printed, the so-called farmer’s almanac, which focused specifically on agriculture. Based on a combination of peasant knowledge and high culture, its primary aim was a publication in the service of improved and more productive farming. 45
