Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Csomag Zsigmond: A magas és a népi kultúra írásos gazdálkodási emlékei, az agrárkalendáriumok
AGRÁRKALENDÁRIUMOK, LIPPAY JÁNOS NAGYSIKERŰ KALENDÁRIUMA, 1662. Lippay János 17. századi kalendáriuma a korszak magyar nyelvű munkáinak meghatározó és még a későbbi időszakra is nagy hatást gyakorló kiadványa volt. Lippay György esztergomi érsek testvéröccsének (1606-1668) kalendáriuma 1662-ben jelent meg Nagyszombaton. „Calendarium Oeconomicum Perpetuum, Az az Esztergomi Érsek Urunk ő Nagysága posoni Gondviselőjének Majorságrúl írt Laistroma, minden Esztendőre, kibül minden Major Gazda hárul hóra egész Esztendő által mit munkálottasson az Majorság körül, megtudhattya. Most újonnan Magyár nyelven ki bocsáttatott” - olvasható a címlapon. Sikerét és egyben a korabeli agrár szakirodalom változatlanságát is jelzi, hogy 1674-ben, 1751-ben is változatlan formában kiadták, miközben már korszerűbb és újabb ismeretekkel rendelkező mutatóra lett volna szüksége a magyar gazdáknak. A „Calendarium oeconomicum perpetuum...” című munkáját abban a korszakban írta, amikor az ország lakossága három részre szakadtán, csaknem állandó harcokban élt. E művével is a sokat szenvedett országát akarta szolgálni: „...az Magyar Nemzetnek eleiben járulni”- mint írta. A kalendáriumírásról azt említette: „Kiknek hólnaponként-való hasznos munkáiról, akarám előt-járóban, ezen csekély Magyar pennámnak írását bocsátanom. Noha talám csudálkoznak sokan, hogy mostani üdőben, ollyan Kalendáriumai merek az Nemes Magyar Nemzetnek eleiben járulni: kiben a gazdaságnak munkájára, kerti virágoknak, veteményeknek bajmolódására, szántásnak, vetésnek, és több e féle majorsághoz illendő foglalatosságira indítanám, és kézen vezérleném őtet...” a háborús időszakban. „Az szántó vasakbúl kardokat csinálnak, és az kaszáidról dárdákat. Hadgya el inkább, kiki mind az eke szarvát, és nyúllyon az kardnak maroklattyához. Nem láttyuk é minden nap, és fülünkéi hallyuk, hogy a meg-dühödött pogány ellenség, fejünk felett forgattya éles fegyverét: Országunkat porrá, hamuvá tészi...Holott a Majorság, és ahoz tartozandó munka, nem fegyver csattagást, se puska ropogást kévan, hanem bekeséges üdöt.” A kalendárium megírásánál ügyelt arra, hogy a majorságban és a földmunkákban jártas szerzőktől vegyen át javaslatokat, illetve saját tapasztalatait állította hadrendbe. „Magyar nyelven nem-is találtatnak,” hasonló írást, ezért vállalkozott ennek megírására. Mert „Roszul van annak az Urnák dolga, akit az Majoros tanít.” - mint írta.7 Megmagyarázta, hogy mit ért kalendáriumon: „Kalendáriumnak neveztetik: mert valamint más Kalendáriumban az holnapok, és az napok, s azokban változó jelek föl vannak rendszerént jegyezve: úgy e I<alendariumban-is, a Majorsághoz tartozandó munkák, minden hónapban el vannak rendelve. Azért-is hivattatik Kalendáriumnak, hogy valamint az az más Kalendáriumban, nem mind Sz írás az, amit az üdőnek változási felől jövendölnek...”8 7 Lippay János. 1751. Az kegyes olvasóhoz. Előszó. Oldalszám nélkül. 8 Uo. 39
