Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Farkas Gyöngyi: Termelőszövetkezetek elleni tüntetések 1953 nyarán. "Nem hallgatunk a kommunistákra, mert miénk a hatalom, mi rendelkezünk."
traktoros-brigádvezető is, aki korábban, a község kollektivizálásának idején tanácselnök volt. Az épület előtt összegyűlt 100-110 tüntető, miután meggyőződött arról, hogy a bentiek nem teljesítik követelésüket, nem engednek a verbális erőszaknak, megpróbáltak bejutni az épületbe. A pártgyűlés helyszínének megszállása, birtokba vétele a téeszt vezető párttagok feletti hatalom megszerzését jelentette számukra. Az ostromra nem került azonnal sor. Először csak - térfoglalási szándékuk jelzéseként - benyitogatással zavarták meg a párttaggyűlést („...állandóan nyitogattak a taggyűlésre úgy, hogy azt nem is tudtuk befejezni és abba kellett hagyni.”),81 majd „ajtón, ablakokon keresztül”82 beözönlöttek a terembe. A bentiek sikertelenül próbálták védelmezni területüket. Az agronómus vallomása szerint idősebb Pócsik először az ablakon akart bemászni a helyiségbe, de attól ő „visszariasztotta”. Végül azonban „az ajtón többedmagával együtt mégis sikerült bejönnie.”83 Azok, akik bejutottak a kint maradt többség támogatása mellett először az agronómustól követelték a belépési nyilatkozatokat, aki állítólag napközben ígéretet tett, hogy estére kiadja annak, aki kéri. De ezt mégsem tette. A vásártéri brigád egyik tagja elkeseredetten szidalmazta:,,... mit bolondítgat bennünket, ha megígérte, hogy kiadja! Hát ne csináljon belőlünk bolondot... Ilyen a magyar becsület, minek ígéri, ha nem osztja ki?”84 Az agronómus valószínűleg a község nyilvánossága előtt napok óta sztrájkolódemonstráló vásártéri brigádot próbálta meg ezzel a trükkel munkára bírni, eltüntetni a község központjából. Ezután a tüntetők Farkas Istvántól kezdték el követelni a nyilatkozatokat. A párttaggyűlés többi résztvevőjét hazaengedték, őt viszont addig akarták fogva tartani (két őrt is állítottak mellé, hogy meg ne szökjön),85 amíg nem teljesíti követelésüket. Farkas a többiekhez (elnök, agronómus, párttitkár) képest a csoportban formailag a legkisebb hatalommal rendelkezett, a traktorosok brigádvezetője volt. Mégis tőle várták, illetve őt kényszerítették a belépési nyilatkozatok kiadására. Mi állhatott e látszólag érthetetlen döntésük mögött? Lehet, hogy Farkasnak jóval nagyobb hatalma volt a községben, mint ami pozíciója alapján sejthető? Amennyiben ugyanis a megmozdulások résztvevőinek cselekedeteit racionális megfontolások irányították, attól kellett követelniük a belépési nyilatkozatokat, akit ügyükben dönteni hivatott és dönteni képes személynek tekintettek. (A kompetens személy kiválasztása tehát egyben a község sajátos belső hatalmi viszonyairól, a lakosoknak a helyi vezetőkről szerzett tapasztalatairól is árulkodik.) Aporligeten például egyértelmű volt, hogy a tanácselnöktől kell kérni a nyilatkozatokat, Biriben szintén a tanácselnökhöz mennek, Nyírcsászáriban és Nyírvasváriban viszont egyedül csak a tszcs elnöke jöhetett számításba. Farkas István kiválasztásánál a község lakóit mégsem ezek a racionálisnak tűnő szempontok vezethették, hanem a szimbolikus jóvátétel igénye. A nyilatkozatok visszaadását attól az embertől követelték, akinek tanácselnökként nagy szerepe volt a község kollektivizálásában, a belépési nyilatkozatok aláírásának kikényszerítésében. „Kiabáltam Farkasnak, hogy te nyúztál meg bennünket, te szedted be a nyilat-81 ÁBTL V-105925.40. Tarpai László tanú kihallgatási jegyzőkönyve, Nyírbátor, 1953. júl. 10. 82 Uo. 46. Farkas István tanú kihallgatási jegyzőkönyve, Nyírbátor, 1953. júl. 10. 83 Uo. 40. Tarpai László tanú kihallgatási jegyzőkönyve, Nyírbátor, 1953. júl. 10. 84 Uo. 14. Feljegyzés ifj. Pócsik Kálmán kihallgatásáról, Nyíregyháza, 1953. júl. 13. 85 Uo. 6. Pánczél Károly áv. százados javaslata id. Pócsik Kálmán őrizetbe vételéről, 1953. júl. 12. 264
