Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Farkas Gyöngyi: Termelőszövetkezetek elleni tüntetések 1953 nyarán. "Nem hallgatunk a kommunistákra, mert miénk a hatalom, mi rendelkezünk."
sem a jogalkotás, sem a megfélemlítést szolgáló karhatalom igénybevétele, sem a célzatos bírósági ítélkezés eszközeivel nem tudta elérni, hogy a korábban nagyrészt erőszakkal létrehozott téeszek jelentős része ne szűnjön meg. Az 1953 nyarát követő egy éven belül országos méretekben a téeszek és tszcs-к 15%-a bomlott fel, a tagság 34%-a lépett ki és a közös gazdaságok területe 31%-kai csökkent belül. A bomlás mértéke az Alföldön Szabolcs-Szatmár megyében volt a legnagyobb (28%-a, 59%, 53%).6 A következőkben olyan konfliktusokat vizsgálok közvetlenül a kormányprogram nyilvánosságra kerülése utáni napokból, amelyek Szabolcs-Szatmár megyei favakban alakultak ki a téesztagok és a helyi, járási, megyei hatalom között, illetve amelyekből rendőrségi, illetve (némelyikből) bírósági ügy lett. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára hat Szabolcs-Szatmár megyei község ilyen tartalmú vizsgálati anyagát őrzi. A községek közül négy a nyírbátori (Aporliget, Nyírbátor, Nyírcsászári, Nyírvasvári), egy-egy pedig a nagykállói (Biri), valamint a vásárosnaményi járáshoz (Barabás) tartozott. A megye más falvaiban is voltak hasonló megmozdulások - erre többek között a vizsgált községek nyomozati iratai utalnak, illetve a sajtóból és más forrásokból tudunk - de ott a rendőrség nem indított vizsgálatot (legalábbis a megyei nyomozati naplóban nem találni ennek nyomát). A konfliktusok vizsgálata során keletkezett szövegek elsősorban arról szólnak, hogy a rendőrség és a bíróság a maga eszközeivel hogyan támogatta azt a politikát, amely a kollektivizálás „eredményeinek” megőrzésére törekedett. Egyértelműen fogalmazta meg ezt a direkt politikai célt a nyíregyházi megyei bíróság C. Papp György, biri lakos ügyében hozott súlyos ítéletének (5 év börtön és részleges vagyonelkobzás) indoklásában: „A büntetés kiszabásánál figyelembe vette a bíróság azt is, hogy a kormánynyilatkozat utáni időben a vádlotthoz hasonló egyének izgatására több szabolcsmegyei községben volt tömegtüntetés és ezekre tekintettel szabott ki a bíróság olyan büntetést, amely véleménye szerint alkalmas lesz arra, hogy a vádlottat és a hozzá hasonló elemeket a további bűncselekménytől visszatartson.”7 A nyomozók és a bírák tehát olyan szövegeket igyekeztek konstruálni, amelyekben a július eleji akciók résztvevőit, illetve a közülük kiválasztott személyeket bűnösökként, a törvényellenes akciók kitervelőiként, a lakosság felbujtóiként jeleníthették meg. A nyomozás során létrehozott szövegek nagy része kihallgatási jegyzőkönyv, kisebb része pedig az üggyel foglalkozó tisztek összefoglaló beszámolója. A tanúként kihallgatott személyek nagyobb része a hatalmat képviselő helyi lakos, és a járási, megyei hatalom által az akciók megfékezésére, a lakosság lecsendesítésére kirendelt funkcionárius volt. Ők általában a hatalom elvárásainak megfelelően beszélték el a történteket. Bár a szövegek alkotóinak elsődleges célja nem az volt, hogy hitelesen rekonstruálják az eseményeket, mégis a nyomozás során kikerekedő történet számos olyan elemet is tartalmaz, amelyekből a hatalom ellen fellépő társadalom valódi viselkedésére is következtethetünk. 6 A Dunántúlon Somogy megyében volt a legnagyobb mértékű a bomlás (a téeszek és tszcs-k 26%-a bomlott fel, a tagság 60%-a lépett ki és a közös gazdaságok területe 54%-kai csökkent.) Mezőgazdasági statisztikai adatgyűjtemény 1870-1970. Földterület. II. Megyei adatok. Bp. 1971. 348-349., 412-415, illetve Mezőgazdasági adattár. II. Bp. 1965.48., 50. 7 ÁBTL V-108624. Bakati Mihály és társai (továbbiakban V-108624.) 99. A Nyíregyházi megyebíróság ítélete, B.003/ 1953/4.1953. aug. 5. 248
