Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Szotyori-Nagy Ágnes: Egy naiv lélek a fáraók országában. Ifjabb Paikert Alajos három önéletrajzi írásának forráselemzése
III. Életem és működésem78 A kéziratot bevezető Előszóból kiderül, hogy ez az önéletrajz-változat már a második világháborút követően készült (vagy került lezárásra). Egy saját magának írt egyoldalas rész is található a kézirat elején „Magamnak” címmel. Ebben megfogalmazza, abból a célból írta meg önéletrajzát, hogy „Abból családom, barátaim és az utókor lássa, mit tettem, hogyan éltem, mit végeztem, mik voltak szándékaim (...)”79 Szintén ebben a részben azt is írja, az volt a szándéka, hogy ne legyen sehol sem sértő amit írt. A 383 számozott oldalt tartalmazó kézirat 225-262. oldalig terjedő lapjai, a kézirat XV. fejezete tartalmazza az egyiptomi történéseket. Részben kézzel, részben géppel írt, különböző méretű papírlapok ezek, amelyek kiegészítéseket is tartalmaznak. A számozás utólag, egy múzeumi munkatárs által mechanikusan történt, az így kialakított rend nem felel meg a lapok logikai sorrendjének. Csak ebben az önéletrajzában jelenik meg az utalás arra, hogy maga Mayer miniszter is járt lent Egyiptomban. 1926-ban a magyar gazdák csoportjával együtt Mayer János földművelésügyi miniszter, Mayer Károly dr. és Plósz Béla államtitkárok az agrárium további jeles képviselőivel elutaztak a kairói mezőgazdasági kiállításra.80 Szintén csak ebben utal arra, hogy szakmai kihívásként éppen akkor, az 1930- as évek elején zajlott a budapesti múzeum kiállításainak átépítése.81 Önéletrajzában a három évre szóló kiküldetés kapcsán kifejezi, hogy bár örömmel megy, „rosszkor jön” évekre itt hagyni a múzeumot, mert éppen annak megújítása zajlik.82 Ezért is érdekesek Parchernek írt sorai: „Egy meglévő, már berendezett és funktionáló múzeumot tovább vezetni nem nagy feladat, de egy egészen új múzeumot a keleten a semmiből kreálni, az nagy szép és nehéz feladat.”83 Eszerint - legalábbis eleinte - nem bánta szakmai szempontból a választását. A kairói múzeum berendezésével kapcsolatban a legrészletesebb információkat a harmadik életrajzban találjuk. A bevezető és a munkajegyzetekben, kézvezető segédletekben egy alfejezet találunk arról is, hogy a vázlatok alapján milyen fejezetek lettek volna még (amelyek nagy része teljesen elmaradt). Ezek a jegyzetek részben fedik egymást, ebből is látszik, különböző időben készülhettek. A tematikájuk alapján látható, hogy nem állt volna meg pusztán a kiutazáshoz kapcsolódó problémáknál, hanem igen részletesen kitértek volna a kintlét, a körülmények és a tényleges múzeumlétesítő munka részleteire is. Ilyen végül nem kidolgozott témák például a Magyar Egyiptomi Társaság, a kairói magyar kolónia és kiemelt tagjai, átutazó magyarok, zarándokok a Szentföld felé, a külföldi diplomácia képviselői, az előadás a Földrajzi Társaságban, a Royal Agricole Society, Kairó város és környéke, 79 Uo. 7. 80 Az utazásról bővebben lásd A kairói mezőgazdasági kiállítás; In: Köztelek 15,. szám 36. évf., 1926. febr. 21. 246. 81 Az 1907-ben megnyitott múzeum az első világháború után kialakult helyzetben és a mezőgazdasági technika fejlődése következtében kezdett eltávolodni a valós mezőgazdasági helyzettől, holott létesítésekor a gazdaközönség oktatása és az érdeklődő közönség gyönyörködtetése volt a célja. A századforduló kiállított tárgyak történelmiekké váltak. Ezért Kállay Miklós földművelésügyi miniszter (1932. október 1.-1935. január 9.) a múzeum gyűjteményi anyagának felújítását és szakszerű kiegészítését határozta el. Az új eszközöket modern installációkkal mutatták be, így a múzeum oktató-ismeretátadó jellege megújulva megmaradt. 1934. június 14-én a 16. Nemzetközi Gazdakongresszus budapesti ülésszaka idején nyitották meg ünnepélyesen az újjászervezett múzeumot; vö. A magyar kir. mezőgazdasági múzeum útmutatója, Budapest 1934,1. 82 Vö. Magyarság, 1930. június 3. 83 Paikert 1930. febr. 7-i levele Parchernek; vö. MOL К 90. 2. iratcsomó 1930/7. 234
