Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)

Tanulmányok - Szotyori-Nagy Ágnes: Egy naiv lélek a fáraók országában. Ifjabb Paikert Alajos három önéletrajzi írásának forráselemzése

Távolléte alatt P. tervei szerint az egyiptomi király és kormány építészei átépítették a régebbi épületeket, ami igen jól sikerült. A múzeum tényleges megszervezése és berendezése azután, dacára a világháború óta az egész Keleten egyre fokozódó idegengyűlöletből fakadó megszámlálhatatlan akadálynak, gyorsan előrehaladt és két és fél év alatt P.nek sikerült egy keleti fejedelemnő hosszú csipkerózsika álmát álmodó, elhagyott palotájából, egy teljesen modern, felső világításos, óriási, egymáshoz sorakozó, világosságot ontó terem-sorozatokból álló, mégis művészeti finomságokban bővelkedő múzeumot, 26 külön osztállyal (sic!),77 78 igen sok teljesen és modernül berendezett laboratóriummal, műhellyel (sic!), tudós-dolgozó szobával, irodával és egy több mint hatvanezer kötetet befogadni képes, modern acél állványokkal ellátott könyvtárral rendhagyó és már általa bevezetett és begyakorolt személyzettel működő múzeumot a semmiből Afrika földjén elővarázsolni.

E két és fél év alatt P.nek igen sokáig csak bennszülöttek álltak rendelkezésére, kiknek betanítása a nekik teljesen szokatlan munkába sok fáradságba és időbe került, bár akadtak ezek közt is kitűnő munkaerők. Később azután sikerült P.nek három magyar, tudományosan képzett szakférfiút és a világhírű állatszobrász művészt, ifj. Vastagh Györgyöt az új múzeum részére szerződtetni, kik mind még most is ott a kairói múzeum részére dolgoznak.

1932júliusában, a túlfeszített munka után teljesen kimerülve és a szokatlan hőségtől egészsége is megtámadva, rendes nyári szabadságára tért vissza Magyarországba, Balatonszemesre, de itt állapota súlyosodván, sajnálattal beadta lemondását az egyiptomi kormánynak a magyar kormány útján, amit ezek kénytelenek voltak sajnálattal elfogadni.

P. így is rendkívül rövid idő alatt és egészen szokatlan nehézségekkel megküzdve, afrikai földön egy teljesen modern, nagy tudományos intézetet segített létesíteni, Egyiptom felvilágosult, bölcs, erélyes és céltudatos uralkodója óhaja szerint, a budapesti Mezőgazdasági Múzeum mintájára, melyet az, ha P. azt befejezhette volna, már 1933 év végén ünnepélyesen meg is nyitott volna az egész világ részére, Magyarország és Egyiptom igaz dicsőségére. De P. még lemondásában is gondoskodott arról, nemcsak hogy az új múzeum jól és szakszerűen befejeztessék, lehetőleg az ö általa kezdeményezett irányban Egyiptom és az egész világ hasznára, hanem arról is, hogy azt a vezetőt, akit a budapesti múzeum élére kért amikor ö maga Kairóba indult, most a kairói múzeum élére kérte amikor ő maga annak vezetéséből visszavonult, (Nagy Iván dr. miniszteri tanácsost). Ezzel biztosította ennek a fontos és nagy jelentőségű külföldi tudományos intézménynek továbbra is a magyar vezetés alatt maradását. Ez külpolitikai szempontból is jelentős eredmény.

P. visszavonulása óta télen Budapesten, nyáron Balatonszemesen él, tudományos problémákkal foglalkozva, sétálva és pihenve.

77 A budapesti múzeum megnyitásakor 28 kiállítást tekinthetett meg a látogató, így Fuad is 1908-ban. Felsorolásukat lásd: A magyar királyi Mezőgazdasági Muzeum ismertetője Bp. 1907, 7-9. A múzeum rendelkezett továbbá segédgyűjteményekkel (pl. tojás, talaj stb.), könyvtárral, műhelyekkel (pl. műöntő, javító- és kiegészítő munkálatok elvégzésére). A tisztikar és a személyzet 1907-ben: Saárosy-Kapeller Ferenc, a múzeum vezetője, a múzeum őre: Paikert Alajos, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület tiszteletbeli titkárja, a múzeum gondnoka: Hertelendi Adolf, az igazgató, Szadadai Kovácsy Béla, térképész Pokorny Tódor, továbbá a szükséges kezelő- segéd és szolgaszemélyzetből állt. (uo.) 1912-ben, Radisics György igazgató idején némileg módosult a kép: 25 kiállítás volt, részben új tagozódással. Vő. A hatvanéves mezőgazdasági múzeum 1896-1956, S. Szabó Ferenc (szerk.), Budapest 1956, 67.

78 MMgM. Személyi Emlékanyag Gyűjtemény SZE 1338. lelt. sz.

233