Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Szotyori-Nagy Ágnes: Egy naiv lélek a fáraók országában. Ifjabb Paikert Alajos három önéletrajzi írásának forráselemzése
mes, kőfallal körülvett kerttel. Ezt még Ibrahim khedive,59 Fuad király édes atyja építette egyik leányának, Fatime hercegnőnek, aki már régóta meghalt és akinek ez a palotája azóta lakatlan, óriási parkja pedig szinte teljesen gondozatlan volt. Rögtön, amint a hely színén alaposan átnéztem úgy az épületet, mely félig romban feküdt és melynek belső beosztása, egy keleti fejedelemnő igényeihez volt mérve, néhány nagy terem mellett rengeteg kisebb szoba és fürdőszoba labirintusból állott, közepén egy szabadégi udvarral, mely teli volt omladékkal - valamint egy óriási, ha jól emlékszem 40 holdnyi nagy és teljesen elvadult parkkal, melyet téglafal vett körül, - otthon leültem és terveket készítettem, írásban és rajzban Fuad király és kormánya részére, miképpen gondolom én a jelenlegi, omladozó régi palotának és parkjának átépítését és átalakítását egy modern, nagy múzeummá. Ezeket az írásbeli és rajzbeli terveimet, melyek eredetiei ott vannak Kairóban részint a királyi levéltárban, főleg pedig az ottani földművelési minisztérium levéltárában, de másolatai és eredeti fogalmazványai itt vannak nálam is,60 - azután kellő előterjesztés alakjában személyesen bemutattam és elmagyaráztam előszörre is Fuad királynak, aki azonnal rendkívül megörült és engem elhalmozott dicséreteivel. Fuad király Őfelségénél mindig rendkívül jól éreztem magam, mert mindig tényleg egyedül, négyszem között beszélhettünk nyíltan és kedvesen, mint két jó barát! Fuad királynak a múzeum szívügye volt. Ő azt annak idején a világháború előtt Budapesten vezetésem mellett látta és alaposan tanulmányozta és hasonlóval akarta gazdagítani országát és népét. Végtelenül sajnálom, hogy az okos, energikus és jóakaratú uralkodó helyes és szép törekvését intrikus, önző és idegengyűlölő alantasai ennyire elrontották, hogy a múzeumot, melyet én [1933 év végén úgyszólván teljesert készen] nemcsak alaposan megszerveztem, de összes gyűjteményeivel, szekrényeivel, felirataival, laboratóriumaival, műhelyeivel, stúdióival,61 könyvtárával, irodáival [sőt még egy óriási mezőgazdasági kerttel is, ahol az összes egyiptomi és sok egyéb kultúrnövényt élve termelve mutattuk volna be - átadtam volna Őfelségének, aki az új, nagy, szép és világraszóló múzeumot teljesen irt running order megnyithatta volna akkor] 1932 július__án62 teljes működésben úgyszólván teljes készen hagytam el nyári szabadságomra, avval hogy két hónap múlva visszajövök befejezni az egészet 1933 év végéig, - azt csúnyán megakadályozták, úgy hogy a múzeumot, bár én állítottam oda magyar utódomat mint igazgatót, Nagy Ivánt,63 aki sajnos egyáltalában nem követte példámat, - ma sincs befejezve és megnyitva (1936 augusztus) és maga Fuad király nem érhette meg 59 Khedive: alkirály. A török hidiv, arab khidiwi, a perzsa khidiv („úr”, „uralkodó”) kifejezésből ered, amit Abdul Aziz oszmán szultán biztosított Egyiptom örökös pasájának, Izmailnak 1867-ben. A címet később Izmail utódai, Tawfiq és II. Abbas használta. 1914-ben, amikor Egyiptom brit protektorátussá vált, megszüntették a khedive címet, és a szultán címre, majd 1922-ben királyra cserélték. Vö. Dizionario Treccani http://www.treccani.it/vocabolario/chedive/ [Megtekintve: 2014. december 30.] 60 MMgM Személyi Emlékanyag Gyűjtemény SZE 2012.16.1.-20.1., illetve SZE 2012.21.1-30.1. leltári szám alatti gyűjteményi anyag. 61 A tudományos munkatársak számára szolgáló dolgozószobák. 62 Valószínűleg Paikert utólag akarta beírni a napot, de végül üresen maradt a helye. Paikert naplójából tudjuk, hogy július 30-án indultak haza Kairóból, lásd OSZK Kézirattár Quart. Hung. 3264/7.1932. III. 28-1933. X. 27. kötet, 78. 63 Nagy Iván Edgár (1877-1947) államtudományi és bölcsészeti tanulmányokat folytatott. 1903-ban a Földművelésügyi Minisztériumban kezdte a pályáját. Sokáig a hírszolgálati osztály és a sajtóiroda vezetője volt, de az Egyesült Államokban is dolgozott kiküldetésben. Paikert Kairóba történt távozása után a budapesti múzeumvezetői székben követte, majd 1933-tól Kairóban megismétlődött ugyanez. 1936-ig maradt Kairóban, akkor lejárt a megbízása és hazajött. Mezőgazdasági szakírói tevékenysége során jelent meg - többek között a korabeli Egyiptom mezőgazdaságáról szóló munkája Bécsben Die Landwirtschaft im heutigen Ägypten címmel (1936). Tanított a Műszaki és 226
