Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Szőllősy Gábor: A szegedi Rákóczi-szobor lova
A szegedi Rákóczi-szobor lova SZŐLLŐSY GÁBOR A SZOBOR TÖRTÉNETE A millennium utáni években Magyarországon hirtelen, nagy erővel támadt fel az igény, hogy a magyar történelem jeles személyiségeinek szobrot állítsanak. 1902 és 1912 közt 76 történelmi emlékművet avattak fel Magyarországon. Korábban ennek csak a töredékét tette ki az emlékműavatások száma.1 Kossuth halála után szobrot kaptak, kaphattak olyan történelmi személyiségek is, akik korábban „rebellis” voltuk miatt nem voltak szalonképesek (48-as tábornokok, politikusok, költők). Ebbe a sorba illeszkedik Ifj. Vastagh György köztéri szobrainak és egész életművének is egyik kiemelkedő darabja, II. Rákóczi Ferenc Szegeden álló szobra is. A szobor nevezetessége többek közt, hogy ez volt az első köztéri Rákóczilovasszobor. A szoborállítás ötlete 1903-ban, a Rákóczi-szabadságharc 200. évfordulójára rendezett városi közgyűlésen, a fejedelem hamvainak hazaszállítása előtt vetődött fel. (A hamvakat szállító vonat Szegeden is áthaladt.) A szobor költségei több forrásból (jórészt közadakozásból) adódtak össze: a Szoborbizottság 11000 koronával, a Szegedi Napló 3135 koronával, a Rákóczi Egyesület 3000 koronával, a város pedig 20000 koronával járult hozzá a szobor létrejöttéhez.2 Lázár György polgármester 1910-ben ifjabb Vastagh Györgyöt, mint Szegedhez kötődő művészt kérte fel a szobor elkészítésére, aki azonnal meg is kezdte az adatgyűjtést és a vázlatok készítését.3 A szobor 1/3 életnagyságú változatát a művész 1912-ben bemutatta az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat jubileumi kiállításán a Műcsarnokban, ahol Ipolyi Arnold-díjjal jutalmazták.4 (Ez a szobor a Móra Ferenc Múzeum tulajdonában van.) A köztéri szobor megmintázásának munkálatai 1911 májusától novemberéig tartottak, majd az öntés és a talapzat elkészítése következett. A szobor leleplezésére a szegedi Széchényi téren 1912-ben került sor. Ez alkalomból a Fogadalmi Templomban tartott ünnepi szentmisén Lavotta János Rákóczi imája című dalművét maga a szobrászművész énekelte. A szoboravatásra ifjabb Vastagh György mellett édesapja, idősebb Vastagh György, valamint fivére, Vastagh Géza is meghívást kapott. A díszebédnél azonban egyikük nevére sem volt kiállítva ültetőkártya, így egy vendéglőbe mentek ebédelni. Hiányuk akkor vált kínosan feltűnővé, amikor az ünnepi szónok köszönteni akarta a művészt.5 1 Lyka Károly: Szobrászatunk a századfordulón 1896-1914 Bp. 1954. 10. 2 Tóth Attila: Szeged szobrai és muráliái Szeged, 1993.44. 3 Vastagh Csilla szíves szóbeli közlése ifj. Vastagh György kéziratban lévő önéletrajzának adatai alapján. 2012. május 3. 4 n.n. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat jubileuma - A jubiláris kiállítás megnyitás és az ünnepi lakoma, in: Művészet XIV. évf (1912) 1. sz. 22-35 5 Vastagh Csilla szíves szóbeli közlése. 2012. május 3. 187
