Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Tóth-Barbalics Veronika: Az 1891. évi lóverseny-fogadási visszaélések és a turf megítélése a hazai sajtóban és politikai életben a századfordulón
tak be rágalmazási és becsületsértési keresetet. A korabeli büntetőtörvénykönyv a magánszemély ellen nyomtatvány útján elkövetett rágalmazást egy évig terjedhető fogházzal és ezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel, az ugyanilyen úton történt becsületsértést három hónapig terjedhető fogházzal és ötszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel sújtotta.70 Az ügy folytatását a főrendiház mentelmi bizottságának jelentéséből ismerjük. A három igazgatósági tag közül ugyanis, mint említettük, 1891-92-ben Festetics Tasziló gróf és Batthyány Elemér gróf tagjai voltak a főrendiháznak, és mint ilyenek a mentelmi jog védelme alatt álltak. Ahhoz, hogy a sajtóügyi vizsgálóbíró kihallgathassa őket, illetve bírósági eljárás indulhasson ellenük, szükséges volt, hogy a főrendiház felfüggessze immunitásukat. A vizsgálóbíró 1892. március 17-én kérelmet intézett ennek érdekében a főrendiház elnökéhez, aki a kérelmet a bevett eljárás szerint a főrendiház mentelmi bizottságához továbbította jelentéstételre. A mentelmi bizottság az ügyet 1892. május 7-én tárgyalta, jelentését egy héttel később a főrendiház plénuma elé terjesztette, amely a körülmények mérlegelése után döntött. A főrendiház mentelmi bizottság a bíró kérelméhez „becsatolt iratok közt fekvő szabályzatokból, jelesen a versenyszabályok 49. §-ából, mely a magyar Lovaregyletre vonatkozólag a m. k. belügyminiszter által 1888. évi július hó 27-én 46.430. sz. a. jóváhagyott alapszabályok 11. §-ában nyer törvényes megerősítést, kitetszik, hogy a Magyar Lovaregylet igazgatósága, ha azt a rendszeres kezelés érdekében szükségesnek látja, az ellenőrzése alá tartozó pályákról bárkit is kiutasíthat”. Az igazgatóság a zsokék nevében a fogadásokat megkötő személyeket a pályákról arra hivatkozva tiltotta ki, hogy versenyszabályok 49.§-a szerint az ellenőrzése alá tartozó pályákról bárkit kiutasíthat, ha azt „egy nyilvános botránynak elkerülése avagy a rendszeres kezelés érdekében szükségesnek látná”.71 A mentelmi bizottság a fentieket figyelembe véve úgy foglalt állást, hogy a kitiltási hirdetmények csak annyiban képezhetik panasz és bírói védelem tárgyát, amennyiben „nyilvánosságra hozataluk, avagy végrehajtásuk körül oly mozzanatok merültek volna fel, melyek azok lényegéből nem folynak, sőt azt messze túlhaladva a már büntetlenül nem hagyható zsarolás, avagy erőszak színezetét viselnék magukon”. A fennálló esetben ilyesmiről nem lehet szó, sőt az, hogy az igazgatóság törvényes alapon hozott határozatát az egylet hivatalos lapjában közzétette „egyenesen azon határozat lényegéből folyó követelmény volt”, hiszen így tudta csak a határozatot „az egylettel érintkezők, illetőleg az alkalmazottak” tudomására hozni. A jelentés végső konklúziója így hangzott: „Ha tehát beigazolást is nyerne, hogy a neheztelt Hirdetmény közzététele gróf Batthyány Elemér és gróf Festetics Tasziló igazgatósági tagok meghagyására történt, a fennforgó esetben mégis hiányoznék a tényálladék, melynek alapján panaszlott grófok ellen bárminemű megtorló eljárás helyt foghatna. [...] Ennélfogva tisztelettel javasolja a bizottság, hogy érdekelt grófok mentelmi joga ez esetben ne függesztessék fel”.72 A főrendiház plénumán, amely a mentelmi ügyek döntő többségében észrevétel nélkül megszavazta a mentelmi bizottság által javasolt eljárást, ezúttal az ügy 70 1868:5. te. 258-261.$ 71 FI 1892-96 1. köt. 31. sz. 97-98. A fogadási szabályok 29.§-a rögzítette, hogy „mindenki, aki a Magyar Lovaregylet ellenőrzése alatt levő pályák fogadási körébe belép vagy ezen pályákon fogad, ezen szabályokat magára kötelezőnek elismerni tartozik és aki ezek ellen vét, az a versenyintézőség által a versenyszabályok 35.§-a értelmében onnan kitiltható és tőle a belépti jegy elvehető.” A jockeyk megbüntetése. In: Vadász- és Versenylap 35. (1891: 68. sz. [okt. 31.]) 484. A fogadási és a totalizator szabályokat közli: Hivatalos gyepkönyv 65. (1891), 68-72. 72 FI 1892-96 1. köt. 31. sz. 97-98. lói
