Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Tóth-Barbalics Veronika: Az 1891. évi lóverseny-fogadási visszaélések és a turf megítélése a hazai sajtóban és politikai életben a századfordulón
letre a Jockey Club elnevezést is használták, részben abból kifolyólag, hogy a dualizmus időszakában a Magyar Lovaregylet és a Jockey Club für Oesterreich vezetése között szoros együttműködés állt fenn, így például ekkoriban közösek voltak a versenyszabályok.3 Miután 1891 nyarán Bécsben az ottani Jockey Club vezetői, Budapesten Batthyány Elemér gróf a Lovaregylet elnöke4 és igazgatósági tagja a versenypályán a zsokék és látogatók gyanús kapcsolatára figyelt fel, vizsgálat kezdődött. Ennek eredményeként október 31-én a Vadász- és Versenylap hirdetményt tett közzé, miszerint a bécsi Jockey Club és a Magyar Lovaregylet igazgatósága közös ülésen úgy döntött, hogy két angol zsokét jogosulatlan fogadások miatt, további 17 személyt (újságírót, orvost, kávést, fűszerkereskedőt, hirdetési ügynököt, főpincért, háztulajdonost stb.) pedig az előbbieknek nyújtott segédkezés miatt kitilt a Jockey Club és a Magyar Lovaregylet felügyelete alatt álló valamennyi versenypályáról.5 A Magyar Lovaregylet az év decemberében további hat zsokétól tagadta meg szabálytalan fogadás miatt a következő évre a lovaglási engedély kiadását.6 A zsokék kizárása a versenyszabályok 134.§-a alapján történt, amely kimondta, hogy nem szabad valamely verseny eredményére személyesen vagy megbízott útján fogadniuk. A bécsi és pesti napilapok részletesen ismertették a fogadási visszaélésekkel kapcsolatos híreket és pletykákat, az Egyetértés „A turf rókái” címmel többrészes cikksorozatot szentelt az ügynek. Az újságok kimerítően taglalták, hogy a zsokék hogyan kommunikáltak rejtjelekkel a versenyek előtt a fogadásokat kötő személyekkel és azt, hogyan leplezte le mindezt titkosrendőrök segítségével a Jockey Clubok vezetése. Azt is tudni vélték, hogy Batthyány Elemér gróf ezer forintot ajánlott fel annak a detektívnek, aki olyan bizonyítékot mutat fel, amely alapján a Lovaregylet megindíthatja az eljárást. Ez a hír azonban tévesnek bizonyult, a budapesti rendőrség nyilatkozatban közölte, hogy „gyepügyre vonatkozó feljelentést sem a Lovaregylet, sem más érdekelt nem tett”.7 A Vadász- és Versenylap a kitiltási hirdetményt kommentáló cikkében nyomatékosan leszögezte, hogy sem a zsokékat, sem a nekik a jogosulatlan fogadásokban segédkezet nyújtó személyeket nem ítélték el csalásért vagy a büntetőtörvénykönyv hatáskörébe tartozó más cselekményért, mert hiszen „ahhoz a Jockey Cluboknak jogköre nincs, sőt ez irányban vizsgálat megtartására sincsenek jogosítva, mert ez egyszerűen a büntető bíróságok hatásköréhez tartozik”. A rendőrség nem kezdeményezhetett eljárást, a lovaregyletek vezetése nem tehetett feljelentést, mert a csalás tényének, vagyis annak bizonyítása, hogy a zsokék nem tettek meg minden tőlük telhetőt azért, hogy az általuk lovagolt ló győzzön, a dolog természeténél fogva lehetetlen volt. A Neue Freie Presse által megkérdezett jogász állásfoglalása szerint a turfon történt visszaéléséket jogilag nem lehet csalásnak minősíteni, ugyanis a csalás büntetőjogi fogalmát kimerítő három ismérv (csaló, 3 Az 1891-ben érvényes versenyszabályokat közli: Hivatalos jelentés a Magyar Lovaregylet munkálkodásáról (továbbiakban: Hivatalos gyepkönyv). 65. év (1891). A választmány megbízásából kiadta Sárkány Ján[os] Fer[enc]. Pallas Rt., Budapest 1892. 33-67. A „versenyügyi dualizmusra” és a magyar főurak bécsi Jockey Clubbeli szerepére ld. őszi K., 31; Túli Andrea: A zöld színpad. A lóverseny mint a társasági reprezentáció egyik intézménye. In: Budapesti Negyed 12. (2004:4. sz.) 115-136., 116-118. 4 Batthyány Elemér gróf 1891-től 1907-ig volt a Magyar Lovaregylet elnöke. 5 Hirdetmény. In: Vadász- és Versenylap, egyszersmind az országos lótenyésztés lapja. A Magyar Lovaregylet, a vidéki versenyegyletek, s az összes megyei lótenyészbizottmánynak hivatalos közlönye (továbbiakban: Vadász- és Versenylap) 35. (1891: 68. sz. [okt. 31.]) 484. 6 Gyepérdekűek. In: Vadász- és Versenylap 35. (1891: 75. sz. [dec. 20.]) 548. 7 A turf rókái. Egyetértés 1891. okt. 29.4. 150
