Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Tóth-Barbalics Veronika: Az 1891. évi lóverseny-fogadási visszaélések és a turf megítélése a hazai sajtóban és politikai életben a századfordulón
csalás, megcsalatott) közül a megcsalatott személye csak általánosságban határozható meg („a favorit-lóra fogadók”).8 Az első jelentősebb hazai turfbotrány iránti nagy sajtóérdeklődést nemcsak a téma újdonsága magyarázta. A visszaélési ügyet egyes, főként ellenzéki sajtótermékek9 arra is felhasználták, hogy támadást intézzenek a lóversenyügy illetve a fogadás intézménye ellen. Ezek a támadások már a fogadási forgalom megnövekedésével párhuzamosan megindultak, és 1891-ben új lendületet nyertek. A TOTALIZATOR ÉS A BUKMÉKER, TÁMADÁSOK A LÓVERSENYFOGADÁSOK ELLEN A 19. században a lóversenyfogadásban két alapvető, máig létező fogadási forma honosodott meg. A francia eredetű totalizator (totalisateur, pari-mutuel) rendszer a fogadók fogadásainak egymás közti közvetítésén alapul. A fogadásra feltett pénzösszegből a nyerők számaránya szerint fizetik ki a jegyeikre jutó osztalékot, azonban előzetesen a bruttó forgalomból levonnak bizonyos százalékot a verseny rendezője javára illetve állami adó, illeték fejében.10 Magyarországon már fél évtizeddel franciaországi bevezetését követően, 1871-ben meghonosodott a totalizator. 1885-től a Magyar Lovaregylet közvetlen kezelésében működött. A fogadási forgalom folyamatosan nőtt: 1885-ben 16 versenynapon kb. 680 000 forint, három év múlva már 17 versenynapon 1 271 000 forint forgalmat bonyolítottak le a városligeti pályán.11 Minden társadalmi réteg részt vett a fogadásokban, amely különböző tétekben történhetett (az 1880-as évek derekán 50 krajcáros, 1, 2, 5, 10, 25, 50, 200 és 400 forintos jegyek voltak forgalomban) és a nézőközönség is eltérő áru helyekről figyelhette a futtatásokat (1892-ben az első osztályú napijegy urak számára 5, hölgyeknek 3, katonatiszteknek 1 forintba került, az állójegy 30 krajcár volt).12 Az 1890-es évek elején a nyereményekből jövedelmi adó, bélyegilleték és kezelési költségek címén összesen 8% került levonásra.13 A bélyegilleték (az összbevétel 1,3%-a), az adók (a tiszta jövedelem 10%-a) kifizetése, a totalizatőrhöz kapcsolódó kezelési és a beruházási költségek levonása után fennmaradó összeget, amelyhez járultak még a nyerő jutalékának kiszámításakor a forinton (koronán) aluli töredék összegek és a versenynapot követő nyolc napon belül fel nem vett nyeremények, használhatta a Lovaregylet saját céljaira. 1892-ben ez az összeg a totalizatőrből származó bruttó bevételnek (a nyeremények 8%-nak) kb. 70%-a, 300 000 forint ■Uo. 9 A kormánypárthoz közel álló Nemzet elismeréssel írt a Magyar Lovaregylet és a bécsi Jockey Club igazgatóságának a visszaélések elleni határozott fellépéséről, és azt hangoztatta, hogy a lóversenyzés „hazai lótenyésztésünk emelésével természetes kapcsolatban” van. [Cím nélkül]. Nemzet 1891. okt. 30. (reggeli kiad.) 1. 10 A totalizator megnevezést egyaránt alkalmazták a fogadási rendszerre, az azt működtető fogadási irodára, és később a fogadások nyilvántartását illetve a nyeremények kiszámítását segítő gépre is. „Totalisateur” szócikk. In: A Pallas nagy lexikona. Az összes ismeretek enciklopédiája tizenhat kötetben. I-XVI. Pallas Rt., Budapest 1893-1900. XVI. 286. 11 Erdődy Rudolf: Magyarországi lófuttatások 1814-1942. Dr. Vájná Gy. és társa, Budapest 1942. 24. Az 1875. évet jelöli meg a totalizator hazai bevezetésének éveként: Betsey László: A totalisateur. In: Magyar lósport és lótenyésztés. 405-407. 1892-ben a forint helyett új pénznem, a korona került bevezetésre. 1900-ig még hivatalos fizetőeszköz maradt a forint is, ezért az összegeket, a könnyebb összehasonlíthatóság kedvéért egységesen forintban adjuk meg. A Városligeti lóversenytér néven ismertté vált, 1880-ban elkészült lóversenypálya valójában a Városligettől délre, az Istvánmezőn helyezkedett el. 12 Halász Sándor: A totalisateur a fővárosban. In: Nemzetgazdasági Szemle 1890. Pesti Könyvnyomda Rt., Budapest [é. n.] 944-949., 947.; Budapesti lóversenyek. [Hirdetés]. In: Köztelek 2. (1892: 63. sz. [aug. 6.]) 1274. 13 Totalisateur-szabályok... In: Vadász- és Versenylap 34. (1890:44. sz. [aug. 10.]) 331. 151
