Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)
Tanulmányok - Oroszi Sándor: "M. kir. Erdőhivatal Apatinban"
gendő fát”), egyéb részeken pedig elfogadja az előadó előterjesztését. Az értekezlet végül is a „kombinált” megoldást mondta ki; fokozatosan, és olyan helyen, ahol nincs nagy kockázat, szabad csak áttérni az előadó által említett új módszerekre. A forrással kapcsolatban hadd hívjuk fel a figyelmet a lágyfa és (-tuskó!) eladhatóságára. Az Apatin alatt lévő, harmincat is meghaladó téglaégető-kemencékhez a legolcsóbb módon, dereglyéken szállították a tüzelőt, miközben a Dunától távolabbi vidékekre (megfelelő utak hiányában) az nem juthatott el.17 A használatokból származó bevételek 42 %-át a mellékhasználatok adták.18 Ez az 1912-ben is döbbenetes nagy arány a legeltetésből, a már kiirtott területek szántóiból és a halászat, vadászat bérletéből adódott össze. Hiába volt keletje az értékes keményfának és a máshol el nem adható lágyfának, legjobban a mezőgazdasági hasznosítás jövedelmezett. Mielőtt erre részletesebben is kitérnénk, hadd említsük meg a vadászatot. Mintegy 9 500 kh (kb. 5 500 ha) terület volt bérbe adva, amelynek jelentős részét a szomszéd, Frigyes főherceg foglalta le magának, míg a palánkai részen vukovári és titeli „entellektüelek” voltak a bérlők. A kincstárnak fenntartott erdőkben pedig (megfelelő részt az erdőtiszti személyzetnek kihasítva) a vadászatot bárcázás útján hasznosították. „Erdőgazdaságunk - írták a millennium évében megjelent vármegyei monográfiában - évről évre kisebb területre szorul, részben azért, hogy a terület gazdaságosabban értékesíttessék, újabban pedig telepítvények létesítése céljából is, mindig több területről irtatik ki az erdő”.19 Ennek óriási lökést adott még az 1880-as években, hogy Mezőhegyes „kikerekítése” miatt a pénzügyminisztérium 600 ezer forintnyi értékű irtásterületre tartott igényt, amely összeghez 2000 kh (1150 ha) területet rendeltek. Mivel azonban a minisztériumi kiküldött több Bács-Bodrog megyei erdő talaját „székessel vegyesének találta, a mezőhegyesi kompenzáció végadatai az alábbiak lettek.20 „Kimutatás az 1889-ben(-ig) átadott mezőgazdasági művelésre felszabadított területekről az apatini főerdőhivatal területén.” Község Erdőrész Terület Obrovácz [Boróc] Vrhsuma (szántó) 75 kh 1.232 Dől (43,6 ha) Új palán ka [Nova Palanka] Ponánovácz (szántó) Golubnyák Rajkó Rajko-Szaliter Bukits-Gaja Gaja Mandra 626 kh 90 Dől (360,3 ha) Ópalánka [Васка Palanka] Zagrada 274 kh 61 Dől (157,7 ha) Tovarisevo [Bácstóváros] Belo-Brdo 420 kh 274 Dől (241,8 ha) Plavna [Palona] Szredna suma 87 kh 60 Dől (50,0 ha) 17 Kaán Károly: Erdőgazdaság-politikai kérdések. Bp. 1920. 84. 18 MOL K-184. 1913-B/1-5937. 19 Loediger Lajos: Mezőgazdaságunk a jelenben. In. Bács-Bodrogh vármegye monográfiája. I-II. Zenta 1896.11.435. 20 MÓL K-184. 1889-29-2478. és 1890-1-2212. (1880-28-27.612.). 140
