Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2013-2015 (Budapest, 2015)

Tanulmányok - Oroszi Sándor: "M. kir. Erdőhivatal Apatinban"

Község

Erdőrész

Terület

Bukin

[Bökény]

Raskovácz

38 kh(21,9 ha)

Apatin

Oberwald

Kleine Sasplatte

Alter Herrschafts-trettplatz

456 kh 394 Dől (262,5 ha)

Szonta

[Szond]

Susnyár

4 kh 594 Dől

(2,5 ha)

Bezdán

Deákerdő

201 kh 239 Dől (115,8 ha)

Összesen: 2.182 kh 1.344 Dől

(1.256,1 ha)

Ehhez jött még a Bezdán határában lévő Gödrös, Nagy Sziget erdő: 32 kh 1308 Dől (18,9 ha)

Tehát a szegedi jószágigazgatósághoz került 2.215 kh 1.052 Dől

(1.275,0 ha).

A további területátadásokról nem rendelkezünk ilyen pontos kimutatásokkal, de 1910-ban az erdőhivatal kerületében

21 016 kh (12 095 ha) erdő és

12 909 kh (7 429 ha) mezőgazdasági terület volt, amikor a mezőgazdasági mellékhasználatból 316 ezer korona származott, míg a faanyagból csak 274 ezer korona. Éppen ezért az erdészeti politikában jártas Márton Sándor az erdőhivatal erdeinek felszámolását, a földművelés további térfoglalását javasolta.21 Indokait pontokba szedte:

1. A tölgyerdőket többször sarjaztatták, így azok faanyaga kevésbé értékes.

2. A mintegy 21 ezer kh-nyi (kb. 12 ezer ha) erdőből legalább 9 ezer kh (kb. 5,2 ezer ha) szántóföldnek alkalmas, következésképpen úgy nagyobb jövedelmet hoz.

3. A szigeten, illetve a mélyártéren lévő lágyfaerdők területét gátakkal meg lehet védeni, és ott is legalább legelőket, kaszálókat létesíteni.

4. Az erdők (mesterséges) felújítása drága és sokára hoz eredményt.

5. Az erdőhivatal fő jövedelmét most is a mezőgazdaság adja. Következésképpen egy átalakítás még több pénzt és kedvezőbb helyzetet teremtene. Csak az erdészeknek kellene - véli Márton Sándor - következetesnek lenniük; azaz hűnek lenni az „eredendő” erdészeti politikához, továbbá a szakmai sovinizmusukat le kell győzni. Ezért a következő szózatot intézte hozzájuk: „Önmagát legyőzni a közért: a legszebb. Hányán dobták életüket, vagyonukat, boldogságukat oda a közért! Hát az erdészek nem tudnák becsvágyukat a hozzájuk nem is illő területről elterelni!”

Márton Sándor vélekedése szöges ellentétben áll a korábbi, Kallivoda Andor által 1909-ben kifejtettekkel.22 Kallivoda a tölgyeseket féltette, mivel világosan látta: a tölgyfa fel fog értékelődni, abból hiány keletkezik. „így a dunamenti tölgyesek kiirtása - írta - nagyon közel áll a nemzeti vagyon értékének szándékos csökkentéséhez. Ezzel szemben egyedül a telepített magyarság megerősítése nyújtana némi kárpótlást, de ennek bekövetkezése még a jövő titka.” Ma, jó száz év múltán láthatjuk: mind Mártonnak, mind Kallivodának lényegében igaza volt; a gazdasági és politikai változások mindkét álláspontot igazolták - tulajdonképpen az erdők kárára (is).

21 Márton Sándor: Magyarország mai helyzete és a magyar erdészet. In: Magyar Erdész 1912. 312-317.

22 Kallivoda Andor: Bács-Bodrog vármegye erdőgazdasága. In: Bács-Bodrog vármegye II. Magyarország vármegyéi és városai. Szerk.: Borovszky Samu. Bp. é.n. [1909.] 427.

141