Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Tanulmányok - Beck Tibor: A szőlő és a bor jelentősége a katolicizmusban és hozzá kapcsolódó néphitben
mind az eucharisztikus ünneplésben, mind azon kívül. A Katolikus Egyház ugyanis a legnagyobb gonddal őrzi a konszekrált Ostyákat, elviszi a betegekhez és azokhoz, akik képtelenek részt venni a szentmisén, kihelyezi a hívők elé imádásra, körmenetekben hordozza. Hívja a hívőket a tabernákulumban őrzött Oltáriszentség látogatására és imádására. Az Eucharisztia húsvéti lakoma, mert Krisztus szentségileg valósítva meg a maga húsvétját, a hívőknek ajándékozza testét és vérét, melyet eledelül és italul kínál, s áldozatában egyesít őket önmagával és egymással. Az oltár magának Krisztusnak a szimbóluma, aki úgy van jelen, mint föláldozott bárány (a kereszt áldozati oltára), s mint mennyei eledel, aki a hívőknek ajándékozza magát (eucharisztikus asztal-oltár). Az Eucharisztia „a jövendő dicsőség záloga”, mert az Eucharisztia elhalmozza a hívőket az ég minden kegyelmével és áldásával, megerősíti őket a jelen élet zarándokútjára, s fölébreszti bennük az örök élet vágyát azáltal, hogy egyesíti őket az Atya jobbjára fölment Krisztussal, a mennyei Egyházzal, a Boldogságos Szűzzel és az összes szentekkel.18 A Katolikus Egyház az Eucharisztiával kapcsolatos tanításának felidézése egyértelművé teszi: a bor legjelentőségesebb szerepre a katolicizmusban tett szert. Napjainkban a Katolikus Egyházban Krisztus útmutatása alapján történik az Oltáriszentség szolgálata, melynek során az Egyház misebort használ. A misebor kizárólag szőlőből készíthető, Vinum de vite: bor a szőlőtőről - az egyházi előírásoknak megfelelően. A misebor színbor, nem szabad idegen anyagot hozzákeverni. Ha erjedés előtt adnak cukrot a musthoz, a bor még használható miseborként. A nem szőlőből előállított borok (például gyümölcsborok) használata viszont tilos. Fajélesztő, enzimek, savazás, csersav és egyéb javító- és stabilizáló anyagok hozzáadása szintén tiltott, és törekedni kell a kén körültekintő, minimálisra csökkentett használatára is. Derítőszert csak borban szabad oldani, a borba más módon sem kerülhet víz. Ezért a borászati eszközöknél, tartályoknál, hordóknál mosás után meg kell várni, amíg megszáradnak. A misebor nem javítható, és csak annyi kezelésben részesülhet, amely egészségben tartásához feltétlenül szükséges. Érdekes, hogy napjainkban miseborként inkább a fehér borokat használják, ennek fő oka valószínűleg a szertartás eszközeinek könnyebb tisztíthatósága. A mediterrán országokban sokszor édes borokkal miséznek, míg a Kárpát-medencére száraz-félszáraz borok a jellemzőbbek. Egy misén alig 0,3-0,5 dl miseborra van szükség, de vannak olyan esetek, amikor ennél lényegesen több fogy. Elsőáldozáskor és nagycsütörtökön a Katolikus Egyház kifejezetten ajánlja a két szín alatti áldozást, amikor minden áldozó hívő fogyaszt a borból. A népi humor a jó misebort „ökumenikus” italként jellemezte, amely egyszerre katolikus (hitében erős), református (tiszta), lutheránus (se hideg, se meleg), és zsidó (kereszteletlen). Akármilyen bort is iszik, a katolikus hívőnek mindig figyelembe kell vennie az Egyház tanítását: „A mértékletesség az az erkölcsi erény, amely mérsékli az élvezetek vonzását, és megszerzi a teremtett javak használatában az egyensúlyt. Biztosítja az akarat uralmát az ösztönökön. A mértékletes személy érzéki vágyait a jó felé tereli, és megőrzi a józan megkülönböztetést: Éljünk fegyelmezetten, szentül és józanul ezen a világon!”19 18 A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, Szent István Társulat, Budapest, 2006. 103-107. 19 A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, Szent István Társulat, Budapest 2006. 134. 205
