Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Tanulmányok - Nagy Ágota: A Pannonhalmi Maggyűjtemény
JOVO Az eddig tárgyaltakon túl napjainkban új, nagy jelentőségű szerepkörrel bővültek a maggyűjtemények; hivatásukká vált a jövő generációk számára a lehető legbiztonságosabban átmenteni a növényi örökítő anyagokat. A maggyűjtemények fontossága tehát az elkövetkezőkben is kiemelkedő, ennek bizonyságául említhetjük hazai vonatkozásban a „Pannon Magbank” programot is, mely a következő nemzedékek számára hív életre növényi magbankot. A 2010 és 2014 között, az Európai Unió élővilág-megőrzési stratégiájának keretében megvalósuló program az MTA vácrátóti Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, valamint a tápiószelei Növényi Diverzitás Központ közös munkájával jön létre, a Vidékfejlesztési Minisztériummal karöltve. E gyűjtemény elsősorban a fokozottan védett, illetve a ritka fajok (például magyar kikerics, bánáti bazsarózsa, pilisi len, királypáfrány) megőrzésére hivatott. A magok egy részét a nemzeti parkhoz tartozó Esztramos hegy gyomrában fogják tárolni, s a bennük lévő örökítőanyagok a különleges tárolási eljárásnak köszönhetően akár száz évig is termékenyek maradnak.7 Itt tehát a maggyűjtemények új, értékmentő, túlélést biztosító funkciója is megjelenik az eddigiek mellett. Meg kell jegyeznünk, hogy ez sem újkeletű, hiszen a tápiószelei Agrobotanikai Intézetet éppen hasonló céllal hozták korábban létre. Itt kell megemlítenünk Jánossy Andor (1908-1975) akadémikus kimagasló szerepét, aki 1959-ben kapott megbízást az Országos Agrobotanikai Intézet megszervezésére. Az intézet az Országos Növényfajtakísérleti Intézet fajtagyűjteményes osztályából alakult. A nagyüzemi gazdálkodás terjedése miatt egyik fontos feladata volt a tájfajták begyűjtése, melyet sikerrel be is végzett. Az eltérő klímaigényű gyűjtemények fenntartására és vizsgálatára három telepet létesített. Egyet Szombathely mellett Táplánszentkereszten, egyet a Bakony hegyei között Lókúton és végül a harmadikat a Nyírségben, Nagykállón. Már az 1970-es években hirdette, hogy a génbankok rendszere az értékes és változatos növényi populációk megőrzésével messzemenően hozzájárul a természetvédelem, az élő környezet fenntartásához.8 A külföldi gyűjtemények közül említésre méltó az a norvégiai magbank, mely a világ legnagyobb ilyen típusú intézménye. A norvég kormány 2008 februárjában létesítette a magbankot a Svalbardon, egy Norvégia és az Északi-sarkpont között elhelyezkedő szigetcsoporton. A kezdeményezés célja, hogy összegyűjtsék a világ összes terményének magmintáját arra az esetre, ha ember által előidézett vagy természetes folyamatok révén fajok pusztulnának ki. Itt már félmillió magmintát őriznek, a helyi klímának köszönhetően ideális körülmények között.9 A MAGYAR MEZŐGAZDASÁGI MÚZEUM MAGGYÜJTEMÉNYEI A Magyar Mezőgazdasági Múzeum gyűjteményei között két, magokat tartalmazó is fellelhető; az Archeobotanikai, illetve az Agrobotanikai Gyűjtemény. Mindkét gyűjtemény az 1960-as években került kialakításra. Az Archeobotanikai Gyűjtemény régészeti ásatások anyagát tartalmazza, s a régészeti és növénytermesz7 http://mta.hu/tudomany_hirei/novenyi-magbank-a-kovetkezo-nemzedekek-szamara- (megtekintve: 2011. augusztus 2.) 8 http://www.rcat.hu/magyar/magyar.htm (megtekintve: 2011. szeptember 7.) 9 http://www.origo.hu/tudomany/20080226-megnyilt-a-globalis-vetomagtarolo.html (megtekintve: 2011. szeptember 7.) 87
