Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Tanulmányok - Nagy Ágota: A Pannonhalmi Maggyűjtemény
tési, növénytermesztéstani kutatásokhoz kiinduló-, illetve segédanyagként szolgál. E gyűjtemény párja, az Agrobotanikai, mely recens anyagával egyrészt a régészeti magleletek azonosítását könnyíti, másrészt áttekintést ad a termesztett növényfajtákról, a nemesítési eredményekről, a tájfajtákról. Mint minden gyűjtemény, ez is elsődlegesen annak a kornak, korszaknak adja jellemző keresztmetszetét, amelyben életre hívták. így a nagyüzemi szántóföldi növénytermesztés 1960-as, 1970-es évekbeli anyaga jól kutatható itt, de a szintén e korban, főként nemesítési alapanyag céljából begyűjtött tájfajták sorával is büszkélkedhet a gyűjtemény. Az újonnan bekerült Pannonhalmi Maggyújtemény tíz, egyenként 40x60 cm-es, 14 cm magas műanyag rekeszben, a reneszánsz-barokk épületszárnyban található gyűjteménytár emeleti, polcos részében nyert elhelyezést. A tárolás ezen módja könnyű áttekinthetőséget, biztonságos mozgathatóságot tesz lehetővé. Itt kell megemlítenünk a sokoldalú gyújtőszenvedély eredményeként létrejött, majd végül múzeumba kerülő gyűjteményeket is. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum vonatkozásában Németh Jenő vasegerszegi nyugdíjas tanár évtizedeken át meghatározó adományozója volt több gyűjteménynek, így az 1960-as évektől kezdődően az 1990-es évekig adta ide különféle természettudományi magángyűjteményeit az utókor számára megőrzésre. Eképpen adományozta 1993-ban múzeumunknak azt a közel 4000 tételt magába foglaló maggyűjteményt, melyet előzőleg több éven át - elsősorban lakóhelye közvetlen környezetében - gyarapítóit. Saját készítésű lapos, rekeszekre osztott dobozokban helyezte el a magvakat. A dobozokat 1-135-ig terjedően sorszámozta, egy-egy dobozt 5 x 7-es rekeszekre osztott, így dobozonként 35 növényfaj magvait tudta elhelyezni. Erős fóliával borította, melyre rávezette a növény nevét, lelőhelyét, a mag gyűjtésének idejét. A gyűjteményt katalógus, valamint négy jegyzetfüzet teszi teljessé. Tulajdonképpen a pannonhalmi maggyűjteménnyel párhuzamba is állítható, hiszen tanítványai oktatására használta, s tudjuk, hogy a pannonhalmi gyűjteményt is oktatási célra őrizték és az apátság közvetlen környezetéből gyarapították elsődlegesen. A PANNONHALMI GYŰJTEMÉNY ISMERTETÉSE Pannonhalmán a természettudományi gyűjtemények igen jelentős szerepet töltöttek be az oktatásban. A rend 1786-os feloszlatása előtt nem rendelkezett gyűjteményekkel; a különféle gyűjtemények kialakítására az 1802-es visszaállításkor vállalt iskolákkal kapcsolatosan került sor. A Pannonhalmi Főapátság honlapján ma már az összes rendi gyűjtemény története megtalálható. Itt Mayer Farkas OSB (1929-2010) részletesen ismerteti a maggyújtemény Pannonhalmára kerülésének körülményeit. írásában többször elismerően hivatkozik Vöröss László Zsigmondra, mint a gyűjtemény későbbi, elemző feldolgozójára. A rendi gyűjtemények leírása során azt is részletezi, hogy Mitterpacher Lajos, a pesti egyetem természetrajz és mezőgazdaságtan tanára kollekcióját annak unokaöccse, György ajánlotta föl megvételre, 1828-ban. Ekkor a rendi építkezési munkálatok miatt erre nem tudtak pénzt áldozni, de 1833. január 24-én 2500 konvencionális forintért az apátság tulajdonába került. Maga az eladó végül Mitterpacher György örököse, Kunz Borbála lett. A maggyűjtemény egy olyan tekintélyes együttes része volt, mely pénzeket, ásványokat, conchyliákat,10 kövületeket, lepkéket és bogarakat, fagyüjteményt, bronz, vas és kő 10 Kagyló vagy csigahéjak. 88
