Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)

Múzeumpedagógia, múzeummetodika, múzeumi kommunikáció - Csók Márta: A piramis alján: a gabona: "Egy csipetnyi Európa"

Januárban - amikor ugyan ki gondol a gabonára? - is a gabonáé volt nálunk a főszerep; családi programokkal vártuk a családokat, akik élénken érdeklődtek a gabona és a belőle készíthető finomságok iránt is. Besétálhattak a „gabonaterem”be, ahol a tudás megterem, megtudhatták, mi is az a gabona-babona, a gabonaiskola és gabona-túra; ennek keretében a mezőgazdaságunk történetét bemutató állandó kiállításban barangoló „vándor” szeme előtt szinte megelevenedett a mezőgazdaság: látta, hogyan veti be a kenyeret az idősebb asszony és az eladósorban lévő fiatal lány a kemencébe. Láthatta, hogyan dolgoztak a cséplőgéppel, felpróbálhatta a hagyományos szalmafonó technikával készült hajtűt, szalmakalapot. Készült egy óriási kép is, Van Gogh egyik, gabonaföldet ábrázoló festménye elevenedett meg: gabonamagvakból a látogatók rakták ki a nap során. Be lehetett nyitni a lisztes molnárok és molnárnék játszóházába, ahol a szitálást, rostálást, őrlést próbálhatta ki, aki még ilyet nem csinált. Megnézhették a liliputi malom-birodalmat, amely a múzeum legszebb malom-modelljeinek élvezetes, élőszavas ismertetővel egybekötött megismerését jelentette. Aki enni vagy inni akart, az sem csalódott: sós és édes honfoglalás-kori és középkori gabonás ételek - hajdinakása, köleskása, lekváros zabkása - várták az éhes látogatókat, köleses sör, ciberelé pedig a szomjas látogatókat. Több százan voltak kíváncsiak a rendezvényre. Hasonlóképpen nagy sikere volt változatos programelemei miatt annak a gabona-napnak, amelyet a kiállítás lebontásakor, „búcsúzó” programként ajánlottunk a családoknak.1 A múzeumpedagógiai foglalkozásokat elsősorban óvodás és kisiskolás csoportok látogatták.2

A legjobban mégis annak örültünk, hogy a kiállítás apropóján valódi beszélgetés indulhatott meg a kilenc ország diákjai között angol nyelven, persze az internet segítségével. Ehhez kedvet az ad, hogy a kiállításban megnézik az egymás jellegzetes ételeinek elfogyasztásáról, étkezési szokásaikról készült néhány perces filmecskéket, láthatják tehát, hol, hogyan és mit esznek. Többnyire gyermekek - kisebbek, nagyobbak - tűnnek fel a képkockákon, akik iskolában, parkban, pádon ülve vagy éppen álldogálva esznek; reggelit, uzsonnát az iskolában, ebédet vagy vacsorát otthon.

A kiállítások kilenc ország múzeumlátogatóit buzdítják arra: gyere, ismerj meg! És ha még többet akarsz megtudni rólam, ülj le a számítógépedhez és írj! Én majd válaszolok. Elkezdődhetett egy párbeszéd, egy fontos párbeszéd: szóljunk egymáshoz, beszélgessünk egymással, akarjunk tudni egymásról. Ma is egy csipetnyi, holnap is egy csipetnyi tudással több, amit megtudunk egymás országairól, evésről, ételekről, hagyományokról. Majd ebből lesz a több, aztán a sok. A csipetnyi összefogásból, kilenc ország okos, jó, követendő szándékából.

1 A családi napok programszervezői: Bálint Ágnes, Huth Anna, részprogramok: Radics Boglárka, Wellisch Maya.

2 A múzeumpedagógiai foglalkozásokat tervezték, vezették: Csók Márta, Wellisch Maya.

257