Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Múzeumpedagógia, múzeummetodika, múzeumi kommunikáció - Radics Boglárka: "Önként és dalolva" - a gyermekcípőben járó önkéntes program felnőtté válásának lépései a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban
Az intézménynek meg kell tanulnia megbirkózni a „rendszer a rendszerben" konfliktusával, a folyamatos felügyelettel, a számonkérhetőség hiányával, a fluktuációval, a nem jelentős, de mégis folyamatos forrásigénnyel, a fizetett munkaerő elkényelmesedésével, és még sorolhatnánk. Példaként emelnék ki egy, a motivációból fakadó konfliktushelyzetet, ami egyike azon hátrányoknak, melyek az önkéntesek foglalkoztatásakor merülhetnek föl. A spórolás jegyében kormányzatilag elvont összegek roppant érzékenyen érintették a Mezőgazdasági Múzeumot is, ezért nem volt kérdés, amikor a 2011-es Múzeumok Éjszakájára egyik önkéntesünk ingyenes, általa tartott foglalkozást javasolt, hogy azt beépítjük a programsorba. Nem voltam elég körültekintő, nem ellenőriztem le az önkéntes felajánlását, s csak a rendezvényen szembesültem azzal, hogy tulajdonképpen számára a rendezvény reklámhelyszínnek kellett csupán. Kellemetlen helyzetbe kerültem ezzel, de azt gondolom, tanulnom kell a hibákból, továbbá le kell vonnom a következtetést, hogy máskor időben és alaposabban tájékozódjam az önkéntesek úgynevezett „feltétel nélküli felajánlásairól”. Másik kiragadott példaként egy 2011. június 4. és 12. között, az Önkéntesek Hete során zajló, az Önkéntes Központ Alapítvány által kiírt pályázatról szólok. Kizárólag önkéntesek segítségével elvégeztethető tevékenységre lehetett a pályázatot benyújtani, s mivel gyermekfoglalkoztató termünkre már jócskán ráfért a felújítás, és annak festésére, dekorálására, korszerűsítéséhez szükséges anyagok beszerzésére fordítottuk az elnyert támogatást. Sajnos, nem számoltunk azzal, hogy a női és férfi önkéntesek aránya szinte egy a nullához, azaz a felújítási munkákhoz éppen a szükséges férfi munkaerő hiányzott. Végül szerencsére sikeresen zárult a program. Ezekből és hasonló tapasztalatokból merítve, az önkéntes programot mozgató rugók folyamatos keresésével és kutatásával és a csillapíthatatlan ez irányú tudásvággyal fogunk tudni eljutni a fejlődés következő szakaszáig, a leválást, az önállósodást jelentő serdülőkorig. „Serdülőkor”: ÖNÁLLÓSODÁS Amikor a Mezőgazdasági Múzeum önkéntes programja a serdülőkorához érkezik, olyan fogalmak, mint az önállósodás, a leválás, és az örökös önelemzés fogják jellemezni. Az olyan korosztályi sajátosságok, mint a feladatok részelemeire bontása, a részismeretek egésszé alkotása, az összefüggések megértése mind-mind használhatóak az önkéntes program minél hatékonyabbá tételében. Itt már nem a hirtelen elénk tornyosuló problémák megoldásához kell használnunk egyfajta beugró jollyjokerként az önkénteseket, hanem önkéntesekre építő és épülő programot szükséges terveznünk. Ismét a Csordás Izabella és Meggyes Ildikó által tartott önkéntes-koordinátori képzésen hallottakat hívom segítségül, amikor az önkéntes program általános tervezésének legfontosabb kérdéseit pontokba szedem: Először fel kell állítani a víziót, melyben megfogalmazzuk, hogy milyen jövőbeni állapotot akarunk elérni az önkéntességgel szervezetünkben, illetve hogy milyen tevékenységgel akar az önkéntes program foglalkozni. Második lépés a misszió, azaz meghatározzuk, mi is a küldetése az általunk kitalált önkéntes programnak, hogy miért is akarunk önkéntes programot, hogy milyen értékei vannak az önkéntes programnak, illetve megfogalmazzuk működésének elveit és értékeit. Harmadik lépésben a célt, azon belül is a rövid és hosszú távú célokat jelöljük ki. Negyedik lépés a cél250
