Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Múzeumpedagógia, múzeummetodika, múzeumi kommunikáció - Wellisch Maya: A múzeumi filozófia drámapedagógiai értelmezése
a testbeszéd nem csak ebből áll, hanem egész gesztuscsoportokból, mikrojelzések sokaságából, bizonyos testtartások, kéz és lábtartások sokaságából. Ezek értelmezése csakis az adott körülménytől, az adott helyzettől függ, így nyilvánvalóvá válik az is, hogy ugyanaz a gesztus egész más jelentőséget hordozhat magával különböző helyzetekben. így hát az értelmezésekre is vigyáznunk kell, mivel nagyon könynyen félreértelmezhetünk nonverbális üzeneteket, amely utólag kommunikációs zavarhoz vezethet. Bármely, kontextusba (tárlatvezetés, drámapedagógiai műhelymunka, múzeumpedagógiai foglalkozások, rendezvények, családi napok, kézműves foglalkozások, kiállítás megnyitók stb.) kerülünk a múzeum látogatóival, talán nem is gondolunk arra, hogy még meg sem szólaltunk és mimikánkkal, gesztusainkkal befolyásolhatjuk a bemutatottakat, akár egy tárgyról vagy eseményről legyen szó. Színészként játsszunk a „tereken”, amely lehet színpad vagy egy múzeumi kiállító terem, hol a régmúlt és közelmúlt eseményeit, muzeális értékű tárgyait, műtárgyait a látogatóknak a metakommunikáció (nonverbális és verbális) eszközeinek segítségével prezentáljuk. „A mosoly a legerőteljesebb az arc összes gesztusai közül’4 A VÁLTOZÓ IDŐ „Az időt ugyanúgy szoktuk mérni, ahogy megmérjük a távolságot. (...) De ez téves. Az idő nem mozog, és nem is áll. Az idő változik.”5 Az a rácsodálkozás, amellyel az ember tekint az időre, és a vele kapcsolatos minden dologra, az ember és az idő közötti különleges kapcsolatból ered. Az állatok és a növények az időben élnek és változnak; az ember a természet élő részeként mégis azt érzi, hogy képes uralkodni az idő felett. Képesnek érzi magát erre, mert fel tudja idézni a múlt eseményeit, és képzelőerejét valamint előrelátását emlékeivel összehasonlítva, szinte elő tudja varázsolni a jövőt, vagy legalábbis annak egy lehetséges megvalósulását. Talán azt is mondhatjuk, hogy ez a képessége tette az embert emberré, hiszen így embertársaival céltudatosan, összehangoltan képes munkát végezni. Az idő a tudat aspektusa, segítségével rendszerezzük tapasztalatainkat. A múzeumban az események időbeli viszonyait állapítja meg a kronológia. Szándékunk szerint olyan, a magyar és egyetemes agrártörténeti eseményeket egyaránt magába foglaló időrendi áttekintést kívánunk nyújtani, mely tematikailag sokoldalú, látóköre pedig a lehető legtágabb. LÁTHATÓ ÉS LÁTHATATLAN ÉRTÉKEINK „Sokféle dicsőség lehet az életben, de mind kisebb értékű annál az egynél, amely a gyermeki hit és merész álmodozás örökös megőrzését jelenti. Ostobaságból és hiúságból elhagyjuk gyermekkorunk álmait, melyeket áttetsző gyémántokként hozunk magunkkal az ismeretlenségből. Mindenki ilyen ragyogó, tiszta gyémántot hoz magával, mely később gazdaggá tehetné őt, s ekként gazdag lenne a világ is. De a gyémánt látszatra egyszerű, könnyen hihetjük, hogy mihaszna üvegdarabkával 4 Allan Pease Perfekt Power Menedzserszeminárium (Budapest, 1998. november 20.) 5 Paulo Coelho: A győztes egyedül van, Budapest 2011. 236
