Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Múzeumpedagógia, múzeummetodika, múzeumi kommunikáció - Wellisch Maya: A múzeumi filozófia drámapedagógiai értelmezése
játszadoztunk. Mihelyt mások kezében ilyet látunk, szégyelljük színtelen játékszerünket, eldobjuk, és igyekszünk, hogy nekünk is olyan tulajdonunk legyen, mint a többinek. Sok idő eltelik, míg rádöbbenünk, milyen értékeket szórtunk el.”6 MÁS ÉRTÉKE A MI ÉRTÉKÜNK IS Értékmegőrzés. Nap, mint nap halljuk a fogalmat, de valójában tudjuk, miről is van szó? Ami saját magunknak fontos, féltve őrizzük, még a széltől is óvjuk. De hogyan viszonyulunk a mások által értékesnek ítélt tárgyakhoz, emlékekhez, élményekhez? Egyáltalán viszonyulunk-e akárhogyis hozzájuk? A 21. század óriási problémája pontosan ez: minden felcserélhető, nincs olyan, ami ne lenne pótolható. A számítógépek világában szinte lehetetlen versenyezni a facebook-kal, nehéz felvenni a kesztyűt az internettel. Nem is kell. A múzeumi tárgyakkal berendezett világot és az imént említett valóságot kell közelebb hozni egymáshoz. Hiszen miért csak a saját értékeink lehetnek igazán értékesek? Mások története fontossá kell, hogy váljon nekünk, hogy igazán értékelni tudjuk a saját múltunkat, jelenünket vagy akár jövőnket. Sokszorosan összetett feladat hárul a Magyar Mezőgazdasági Múzeumra, ugyanis nem csak a kiállított tárgyak, hanem saját múltjával is törődnie kell. A 21. századi múzeumnak nem csupán régi tárgyak otthonául kell szolgálnia, hanem tudásközpontként is léteznie kell. Milyen értéket képviselnek és milyen, információkat hordoznak a múzeumi tárgyak? Az érték fogalma sokfelől közelíthető, mint ahogyan a gyűjtemények is sokfélék lehetnek. Praktikusan egy múzeumi tárgynak van használati értéke. Ezek használati értékét - különösen, ha nincs meg minden darabja a tárgynak - csak korlátozott mértékben lehet visszaadni. Igen ám, de ilyen esetekben is előkerülhet egy másik szempont, az „emlék érték”. És ezen a ponton érdemes kissé belegondolnunk a saját környezetünkben található műtárgyak történetébe. Kinek ne lenne olyan tárgy a birtokában, amihez emlékek fűzik? Gyakran egy utazás szép élménye, még gyakrabban kedves ismerősünk, vagy rokonunk jut eszünkbe nézésekor, akitől kaptuk. Ilyenkor derül ki, hogy bizony-bizony a műtárgyaknak is van „lelkűk”, vagy ha úgy tetszik spirituális erejük. Mintegy bennük lakozik az emlék, esetleg „a régi szelíd esték” hangulata, melyet valamiképpen pozitívan befolyásolt a tárgy jelenléte, emberi emléke. „Színházat csinálni annyit tesz, mint értelem után kutatni egy bizonyos tevékenység folytatása közben. Önmagában véve a színház olyan, mint egy régészeti lelet. Mindazonáltal ebbe a régészeti leletbe, mely elvesztette közvetlen, azonnali hasznosságát, időről időre különböző értékek juttathatók be. Magunkévá tehetjük annak a kor és kultúra szellemének az értékeit, amelyben élünk. Azonban megkereshetjük benne a mi értékeinket is.”7 A TÁRGYI KULTÚRA MÁSOLATAINAK ÉRTÉKE AVAGY A „TAPINTHATÓ TÁRLAT” A szakértő szemében a másolat eredetiségével együtt kvalitása is szertefoszlik, varázsütésre értékét veszti, s voltaképp megszűnik műtárgyként létezni. A másolat napjainkig olyan bélyeg egy tárgyon, amely kirekeszti azt az eredeti művek ragyo6 Szakonyi Károly: A túz bűvöletében. Álomirodalom. Budapest 2010. 7 Eugenio Barba. 237
