Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Múzeumpedagógia, múzeummetodika, múzeumi kommunikáció - Wellisch Maya: A múzeumi filozófia drámapedagógiai értelmezése
konkrét és szimbolikus tér is, tehát kreatív térhasználatra ösztönöz és ritualizálja a környezetet, mint helyszínt. Nem az a célunk, hogy eljátsszuk a tapasztaltakat, hanem hogy azok hatására, illetve azok hatása alatt játsszunk. Ez nagy különbség. A TÉR ÉS TÉRHASZNÁLAT, MINT A NONVERBÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ ELEME Metakommunikációnak nevezik a kommunikációs folyamatban a nem verbális jelek használatát, mint a mimika, vokális kommunikáció, tekintet, mozgásos kommunikáció, testtartás, térköz. A nonverbális jelek csak közlő eszközök a metakommunikáció folyamatában. A metanyelvet lényegesen nagyobb arányban (65-70%) használjuk, mint a verbális jeleket. Funkciói: társas kapcsolatok kezelése, attitűdök bemutatása, érzelmek közlése. Visszatérve a térhez és a térhasználathoz (például Deák Ferenc tér, színpad, dramatikus tér, kiállító tér) mint nem verbális jelzés, fontos szerepet játszik az emberi kommunikációban. Az emberi térhasználat tudományterülete a proxemika, amely meghatározza az egyének közötti testtávolságot, amelyet kommunikációjuk során betartanak. Minden embert levegőbuborék vesz körül, amelyet más szóval zónatávolságokra osztott területeknek is nevezhetünk. Zóna távolságok: Intim zóna (0-45 cm között) - az összes zónatávolság közül vitathatatlanul ez a legfontosabb, ezt saját tulajdonunknak tekintjük és csak azoknak a közelálló barátoknak, családtagoknak adunk belépési engedélyt, akik érzelmileg közel állnak hozzánk. Ez a zónatávolság még felosztható, mivel létezik egy szoros intim zóna is, amely legfeljebb 15 cm-ig terjed az emberi testtől és ez csakis és kizárólagosan fizikai érintkezés során érhető el. Személyes zóna (45-120 cm között) - körülbelül ez az a távolság, amely elválaszt minket embertársainktól a mindennapi tevékenységek ellátásában, munkahelyünkön vagy akár egy baráti összejövetelen. Társadalmi zóna (120-360 cm között) - ez az a távolság, amely elválaszt bennünket idegenektől, ismeretlenektől és mindazoktól, akiket nem ismerünk elég jól. Nyilvános zóna (360 cm fölött) - ez az a távolság, amely a legmegfelelőbb, ha egy embercsoporthoz/embercsoporttal beszélünk. A testbeszéd értelmezésében és megértésében óriási szerepe van az empátiának és az intuíciónak, mint az emberi psziché tudatalatti részének. Sokan azt állítják, hogy a testbeszéd értelmezése nem más, mint a beleélő készség/képesség (empátia) és az intuíció helyes és arányos keveréke. Épp ezért egyeseknek könnyű észrevenni, hogy a közlő személy hazudik vagy legalábbis az, amit verbálisán közöl, nem egyezik azzal, amit jelez a nonverbális üzenete. A testbeszéd kutatása során kiderült, hogy a testbeszéd tér és időfüggő, amin azt értjük, hogy egy távol-keleti ember egészen más módon adja tudtunkra egy egyszerű kézgesztussal, hogy minden „rendben”, mint egy amerikai vagy egy európai és ebből arra is következtethetünk, hogy a testbeszéd egyben kultúrafüggő is. Vannak olyan jelzések, amelyek velünk születnek, átörökíthetőek és olyanok, amelyeket az ontogenezis során tulajdonítunk el. A legegyszerűbb gesztusokat, még ha nem is tudatosan, de még gyermekkorunk óta értelmezni tudunk, ilyen például egy vállvonogatás vagy akár egy felemelt mutatóujj jelzése vagy egy összeráncolt szemöldök vagy más kézjelzések, gesztusok. De valójában 235
