Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)

Múzeumpedagógia, múzeummetodika, múzeumi kommunikáció - Wellisch Maya: A múzeumi filozófia drámapedagógiai értelmezése

egy ország. Hanem amiképpen nincs három egyforma alma, azonképpen a három ország sem volt egyforma. Azt mondta hát a király a leányainak, hogy annak adja a legszebbik országát, amelyik őt legjobban szereti. Sorba kérdezte a leányokat, kezdte a legidősebbiken:- Felelj nekem, édes lányom: hogy szeretsz engem?- Mint a galamb a tiszta búzát - mondta a leány.- Hát te, édes lányom? - kérdezte a középsőt.- Én úgy, édesapám, mintforró nyárban a szellőt.- No, most téged kérdezlek - fordult a legkisebbikhez - mondjad: hogy szeretsz?- Úgy, édesapám, mint az emberek a sót! - felelt a kicsi királykisasszony.- Mit beszélsz, te haszontalan -förmedt rá a király kitakarodj az udvaromból, de még az országomból is! Ne is lássalak, ha csak ennyire szeretsz!”2

AZ „ELEMI SZÍNHÁZ"

Az „elemi színház” fogalmát értelmezi Peter Brook, aki 1925-ben született Angliában. Litván származású szülei a század első évtizedének végén hagyták el Oroszországot. Esszémunkássága is jelentősen hozzájárult a színház közösségi-kulturális szerepének értelmezéséhez.

„Ha valós díszletek által berendezett helyzetben találjuk magunkat ablakkal, páncélszekrénnyel, ajtóval..., akkor moziban vagyunk. A ritmus és játék feszültsége ott lanyhább. A vágás közbelépésére van szükség, hogy rátaláljunk az élet dimenziójára. Valaki keresztülmegy egy üres téren, valaki más pedig figyeli; mindössze ennyi kell ahhoz, hogy színház keletkezzék." A közönség figyelme meghatározó”3

Peter Brook szerint „elemi” színháznak nevezhető az, ha egy üres térben bármilyen fókuszált cselekvés történik, aminek nézője van, s aki számára e cselekvésnek jelentése van. Az üres teret tehát az avatja színpaddá, hogy cselekvést, történést várunk benne. Attól válik színházzá, hogy a cselekvés - a színész játéka - bekövetkezik. Amikor a színházlátogató közönség a színházban csak a színdarab forgatókönyvét lapozgathatná, akkor nem tehetne mást, csak elolvasná a „könyvet” és hazamenne. Kimaradna a dramaturgia, a rendezés, a díszletek, a kellékek és a színészi játék. Hasonlóképpen járna a múzeumlátogató közönség, ha a múzeumban „csak” a muzeális értékű tárgyakat vagy másolatokat nézhetné meg és kimaradna a drámajátékból, az interaktivitásból, a manuális foglalkozásokból. A múzeum nem eleve rendelkezik ilyen dramatikus többlettel. Valamely fókuszba helyezett tárgya, jelensége, szereplője és az ahhoz kapcsolódó cselekvés teszi azzá. A drámapedagógia lényeges elemei tehát a fókuszok kialakítása, a cselekvéshez szükséges érzelmi-gondolati közeg, kontextus létrehozása, és magának a dramatikus cselekvésnek az élménye. A dramatikus tér jellemzője, hogy ösztönző tér, mely kiemeli, fókuszálja az ott folyó cselekvést. Szerves kapcsolatban áll a környezet megtapasztalandó részével, mint játéktérrel. Magában hordozza, és tovább gazdagítja annak külső atmoszféráját, dramatikus többlettel rendelkezik. Alkalmas a dramatikus formai eszközök használatára, alkalmazására, ezáltal a tanítási teret demokratikus térré szervezi. Egyszerre

2 Népmese: Mese a sóról

3 Peter Brook: Az üres tér, Budapest 1998.

234