Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Múzeumpedagógia, múzeummetodika, múzeumi kommunikáció - Wellisch Maya: A múzeumi filozófia drámapedagógiai értelmezése
A múzeumi filozófia drámapedagógiai értelmezése WELLISCHMAYA Hol, volt hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, ott, ahol a kurta farkú kismalac túr, hol az idő kereke forog és jönnek-mennek a korok... „Az Idő Kereke forog, jönnek-mennek a korok. Emlékek lassan legendákká halványulnak, majd mítoszokká válnak, s lassan a feledés homályába merülnek, mielőtt a kor, melyből eredtek, visszatérhetne. Egy korban, amely még nem jött el, egy korban, amely rég elmúlt már, a Fény és az Árnyék újra vívja soha véget nem érő háborúját.”1 A FILOZÓFIAI ANYAG, TÉR ÉS IDŐ - A „TÉRIDŐ” Gondolkodók sokaságát foglalkoztatta az anyag tér és idő kontextusa, összefüggései: Arisztotelész, Newton, Maxwell, Einstein, Michelson, Galilei, Bólyai-Lobacsevszki, Bergsson, Heidegger stb. Hétköznapi gondolkodóként következő a magyarázat: Az anyag, tér és idő, három fogalom, amely egy egységes fizikai valóságot alkot, amelyek egymás nélkül igazából nem sokra mennének. A teret persze definiálhatjuk egyfajta helynek is, amely szükséges, hogy létezzen. Különben hol lenne mindaz, ami a világunkban megtalálható? A múzeumi tér: egy olyan hely, nevezzük kiállítótérnek, amelyben muzeális értékű tárgyak, vagy azok másolatai feltehetőleg kronologikus sorrendben való összerendezettségben találhatóak, amelyeket a múzeum nyitvatartási idejében a nézők, látogatók nézhetnek, tapinthatnak, kézművesekké válhatnak, alkothatnak, játékosan tanulhatnak, dramatizálhatnak a drámatanár irányításával a T.I.E. (Theatre in Education) és a D.I.E. (Drama Theatre and Education) projekt módszereinek segítségével. A tér tehát nem csak egy üres hely, az idő sem csupán egy passzív koordináta: mindketten, dinamikusan változó jelenségek. Az Univerzum színházában ők ketten alkotják a színpadot, amelyen a főszereplő, az anyag fergeteges színdarabot játszik. Ki rendezte meg a darabot? A modern tudomány nem szereti azt a kifejezést, hogy „természetfeletti”, ám már egyre inkább beismeri, hogy bárki is a rendező, a téren, az időn és az anyagon kívül helyezkedik el. Az anyag tér és idő és a fókuszba helyezett cselekmény már-már színház és kiállítás is egyben, melyből még hiányzik a só, mint a színházakból a rendezés, a múzeumokból a drámapedagógia. „Volt egyszer egy öreg király s annak három szép leánya. A fél lába már koporsóban volt a királynak, szerette volna mind a három lányát férjhez adni. Hiszen ez nem is lett volna nehéz, mert három országa volt, mind a három leányára jutott hát egy-1 Robert Jordan: A világ szeme I., Budapest 1990. 233
