Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Tanulmányok - Beck Tibor: A szőlő és a bor jelentősége a katolicizmusban és hozzá kapcsolódó néphitben
A szőlő és a bor jelentősége a katolicizmusban és a hozzá kapcsolódó néphitben BECK TIBOR A szőlőt levének az a tulajdonsága, hogy megfelelő körülmények között borrá változik, alkalmassá tette arra, hogy a keresztény kultúrkörben a metamorfózis, az átalakulás szimbólumává váljon. A szőlő és a bor a Bibliában a legnagyobb jelentőségre az Újszövetségben tesz szert. A bor - a kenyér mellett - az Utolsó Vacsora óta az Eucharisztia, az Oltáriszentség anyaga, alkotóeleme. Ez a tény képezi a kereszténység szőlőhöz és borhoz való viszonyának lényegét, melyet az is jelez, hogy a Bibliában a szőlő és a bor közel félezerszer kerül említésre. Egyetlen más növény vagy készítmény sem szerepel ennyiszer. A keresztény egyházak közül a szőlő és a bor a Katolikus Egyház számára jelent a legtöbbet, amely az Eucharisztia során Krisztus valós jelenlétét tanítja. Ennek a rendkívül fontos, központi szerepnek az előzményeit már az Ószövetségben fellelhetjük. Az Ószövetség szerint a zsidók - Mózes törvényeit követve - éltek a borfogyasztás lehetőségével, a bor hozzátartozott életükhöz: „Földeteknek a kellő időben megadom az esőt, a korai esőt éppen úgy, mint a késői esőt, úgy hogy betakaríthasd majd gabonádat, borodat és olajodat.”1 Mint több más ókori nép, ismerték az italáldozatot is: „A boráldozatot a szentélyben ajánld fel az Úrnak."2 Az Ószövetségben a szőlő és a bor első említése Noé történetében található. Noé - nevének jelentése: az újbor hajósa - az özönvíz elmúltával megmenekülését meghálálva Istennek áldozatot mutatott be, majd szőlőt kezdett termeszteni. Ő volt tehát az első szőlőműves és bortermelő a Földön. A szőlő és a bor Noé történetében az újjáteremtett világ jelképeként, Istennek az ember iránti megbéküléseként jelenik meg. Ugyanakkor a történet a bor kétarcúságát is példázza: Noé megrészegül a tőle.3 Ennek ellenére a borról ezt olvashatjuk az Ószövetségben: „Mint az élet vize, olyan a bor annak, aki mértékletes a bor ivásában. Mi az élet annak, aki bort nem ihat? Az ember örömére teremtetett a bor a világ kezdetétől. A bor vidámság és öröm a szívnek, ha kellő időben s megfontoltan isszák.”4 Az Ószövetség - mint Isten Igéje - tehát bár számos alkalommal figyelmeztet a mértéktelen borfogyasztás veszélyeire, a mértékletes borfogyasztást mindezek ellenére pártolja. Vannak keresztény teológusok, akik tagadják ezt, s azt állítják, hogy a Bibliában a bor alatt az erjedetlen szőlőlevet kell érteni és a helyes keresztény magatartás az absztinencia.5 Jelen tanulmány célja a bor katolicizmusban betöltött szerepének az ismertetése, így ennek az elképzelésnek a részletesebb taglalását mellőzzük. 1 Ószövetség, Második Törvénykönyv (11,14) 2 Ószövetség, Számok könyve (28,7) 3 Ószövetség, Teremtés könyve (9,20-21). 4 Ószövetség, Sirák fia könyve (31, 25-28) 5 Samuele Bacchiocchi: A bor a bibliában, Nágocs 2008. 201
