Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Tanulmányok - Szotyori-Nagy Ágnes: A 19. század közepének mezőgazdasági állapota a nagykállói esperesi kerületben Popovics Bazil munkácsi görög katolikus püspök levelei tükrében
A levélben a Helytartó Tanácsra hivatkozva „szomorú következményekről” tesz említést a püspök, „melly ez évben szintén többeket az irtózatos éhenhalás martalékává tette”. Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben is a burgonyavész okozta éhínség áll a probléma hátterében. A püspök soraiból kiderül, hogy a tapasztalt magas élelmiszerárak apropóján szólította őt fel a Helytartó Tanács, hogy a papságon keresztül óva intse a híveket attól, hogy a még be sem takarított termést áruba bocsássák, vagy hogy idő előtt betakarítsák. Ez nem csupán a le nem aratott gabona minősége és mennyisége feletti aggodalomból fakadt, hanem egyszersmind népegészségügyi megfontolások is szerepet játszottak. Az éretlen, vagy nem kellőképpen kiszáradt, fogyasztásra alkalmatlan gabona egészségre káros hatásai mellett a püspök a betakarított terményekből történő szeszesitalkészítés „egészséget és jó erkölcsöt rontó” hatásaira is felhívta a figyelmet.55 A Szentírás világosan fogalmaz ezzel kapcsolatban: „Ne részegeskedjetek, mert a bor léhaságra vezet, inkább teljetek el lélekkel.” (Ef 5,18) Az alkoholizmus elleni küzdelem erkölcsi szempontjainak megemlítése túlmutat a világi hatalom kérésén, a személy lelki/erkölcsi megújítását, jobbítását célozza, ami a lelkek üdvével kapcsolatos, ami pedig az egyház legfőbb célja. A püspök nyilván belátta, hogy a rábízott közösség alkoholproblémáinak megoldása az egész közösség lelki életére is hatással van. Az intés aktualitását és helyénvalóságát támasztja alá Fényes Elek is, aki arról adott hírt, hogy az Alföldön a legtöbb pálinkafőzőé Szabolcsban volt, s ezekben főként gabonából és burgonyából főzték a szeszt.56 A püspök tehát a Helytartótanács felszólításának eleget téve a helyzet ismertetését követően körlevele rendelkező részében a következő utasítást adja: „(...) ezennel meghagyom, és lelkiisméretes kötelességül teszem, hogy illető híveiket, az előre bocsátottak értelmében, a termesztményeikkel való könyelmű bánás módtól ész, és szívhez szóló czélszerü beszédeikkel ideje korán elvonni, és a szeszesitalokkali mérsékelt élésre, mint a szándékok czélelérésének egyik fő tényezőjére bírni teljes erővel annál inkább törekedjenek minél bizonyosabb, hogy csak az illyetén takarékos és józan gazdálkodás leend képes őket jövendőre azon sanyaruságoktól, mellyek rájuk újólag konyen nehezedhetnének igazán megmenteni.”57 AI 890. Popovics Bazil püspök a nagykállói esperesi kerület alesperesének és papságának küldött, 1847. február 12-én kelt, magyar nyelvű levelében az éhínség és ínség miatt a szigorú egyházi böjt alól felmentést ad azok számára, akik jelen helyzetükben nem tudnák megtartani a böjti fegyelmet annak teljes szigorában (hús, tojás, tejes termékek fogyasztásától való tartózkodás). Popovics Bazil püspök ezen köriévé egyedüli a forráscsoporton belül abból a szempontból, hogy alapvetően egyházi témájú, a böjti fegyelemmel kapcsolatos rendelkezést tartalmaz. XVI. Gergely pápa a nagy szegénységre és az ínséges időkre való tekintettel 1837-ben öt évre szóló felhatalmazást adott a munkácsi püspöknek, hogy azok számára, akik a nehéz körülmények között nem tudják megtartani az egyházi böjtöket, adjon felmentést bizonyos böjti kötelezettségek (egészen pontosan 55 “(...) miszerént Megyém köznépét keveltségtek lelkes, és erélyes közbejöttével azon szomorú következményekre figyelmessé tenném, mellyekbe magát könyen ejtené, hahogy vagy a’ még lábon álló termést könyelmüen áruba bocsátaná, vagy azt idő élőt learatván, mint még éretlent és meg nem száradtat élelmére forditaná, vagy végre ha élelmezésére szükséges termékeit, az egészséget, és erkölcsöt egyaránt rontó szeszesitalokra pazarolván, jövendőre is ama sanyarú állapotban sinlödni képtelenitetnék, melly ez évben szintén többeket az irtózatos éhenhalás martalékává tette 56 Fényes Elek: Magyar Ország leírása I-II, Pest 1847,1. 75. 57 Uo. 150
