Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Tanulmányok - Szotyori-Nagy Ágnes: A 19. század közepének mezőgazdasági állapota a nagykállói esperesi kerületben Popovics Bazil munkácsi görög katolikus püspök levelei tükrében
L a hús, tojás és tejes jellegű étkek fogyasztásának a tilalma alól). Ezt a felhatalmazást a pápa 1842-ben további öt évre meghosszabbította. A levél tisztán egyházi jellege ellenére kapcsolódik a mezőgazdasághoz, hiszen rögtön az első sorából arról értesülünk, hogy a burgonya az ország nagyobb részében elrothadt, a búza ára pedig igen magasra felment, aminek következtében sokan éhenhaltak, de legalábbis nagy nélkülözések közepette élnek. Az ételtől és italtól való időleges megtartóztatás több vallásban is közös gyakorlat. A Katolikus Egyház tanítása szerint a böjt lelki „gyógymód” mindannak leküzdésére, ami megakadályozza a krisztushívőket abban, hogy önmagukat Isten akaratához alakítsák. A böjtölő ember az éhség állapotát érezve felismeri, hogy mennyire függ egy másik dologtól, s talán élesebben cseng vissza fülében a jézusi tanítás: „nem csak kenyérrel él az ember” (Mt 4,4). Ezért a böjtölő jobban figyel Istenre, s ez visszahat rá, érzékenyebbé teszi őt az Istentől jövő jelekre. A keleti keresztény egyházakban az egyházi évben különösen számos böjti nap van. Ez azonban nem azonosítható azokkal a napokkal, amikor az élelem hiánya miatt súlyosan nélkülöző emberek nem jutnak ennivalóhoz. Az Egyház nem volt soha közömbös a nélkülözők sorsa iránt, és mindig is különbséget tett az éhezés és a böjtölés között. Éppen ezért a böjt tisztán egyházi törvényének hatályát felfüggeszti azon hívei esetében, akik számára a böjti fegyelem megtartása nem lehetséges. Ugyanakkor a püspök levele végén hangsúlyozza a papság számára, hogy a pápától kapott felmentési felhatalmazás érvényessége annak letelte után nem hosszabbodik meg. AI 6805. Popovics Bazil püspök 1848. november 1-jén kelt, magyar nyelvű körlevele a nagykállói esperesi kerület alesperesének és papságának szól, melyben magtárak vagy kamrák építésére utasítja a papságot a búza (‘élet’) biztonságos tárolása érdekében. A püspök ebben a körlevelében az esperesi kerület papságát érintő probémát érint. A körlevélből kiderül, hogy a papság több helyen a padokon tartotta a búzát, amely egyfelől rongálta a padokat, másfelől tűz veszélyét hordozta magában. (Az előbbi kapcsán panaszok érkeztek be a püspöki hivatalba, utóbbiakra pedig több sajnálatos példa is akadt a levél tanúsága szerint.) Az egyszerre tarthatatlan és veszélyes helyzet feloldása érdekében a püspök a következőképpen rendelkezett: „(...) nem csak a panaszok megszüntetése hanem az életnek nagyobb biztosítása tekintetéből is Kedveltségiek ezennel oda utasittatnak, hogy az élet számára mindenüt, ahol csak lehet, különmagtárt, vagy kamarát felállittassák.” A püspök a levélben nem szab határidőt a magtárak vagy kamrák felállítására, sem szankciót nem fűz ahhoz, ha ez nem történnék meg. A püspök megszólalása a kérdésben érdekesnek mondható. A betakarított gabona tárolására a korábbi századokban kasokat, hombárokat, kisebb kamrákat stb. használtak, vagy egyszerűen elvermelték a terményt. A 18. század végén - részben a gabonakonjunktúra, részben a kor gazdasági szakíróinak hatására - a gabona tárolására alkalmas, korszerű terménytárolók, magtárak építése kezdődött meg Magyarországon. Ezeknek köszönhetően nem csak szakszerűen, hanem biztonságosan tárolták a külön erre a célra felállított építményekben a gabonát. Bazil püspök fent említett utasítása tehát meglehetősen korszerű és ésszerű intézkedésnek tekinthető. 151
