Szotyori-Nagy Ágnes (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2011-2012 (Budapest, 2012)
Tanulmányok - Gergely Gábor: A járási beosztás története a Magyar Mezőgazdasági Múzeum közigazgatási térképeinek tükrében a 18. század elejétől 1950-ig
A járási beosztás története a Magyar Mezőgazdasági Múzeum közigazgatási térképeinek tükrében a 18. század elejétől 1950-ig GERGELY GÁBOR Magyarország történeti-politikai földrajzának és ezen belül közigazgatási beosztásának kutatói nagyrészt a vármegyék kialakulásával,1 területük, határaik változásával és a megyei reformok történetével foglalkoztak. A megyén belüli kisebb egységek, a járások története és a járási beosztás változásai eddig nem kaptak nagyobb figyelmet. Ennek egyik oka lehet a tény, hogy a megyékhez képest a járások jóval kevésbé stabil rendszert alkottak, több és jelentősebb változáson mentek keresztül (mind területüket, mind székhelyüket és ebből adódóan sokszor nevüket illetően), a másik ok pedig az általános vélekedés, hogy a járások későn létrejött, mesterséges képződmények, amelyek nem hordoztak történelmi vagy néprajzi tartalmat, és kizárólag racionális közigazgatási funkciójuk volt. E tanulmány célja egyfelől bemutatni a magyar járásrendszer eredetét, kialakulását és változásait, másfelől rámutatni arra, hogy - ellentétben a fent vázolt nézettel - a történelmi (1876 előtti) járások többsége nem tervezőasztal mellett kialakított közigazgatási egység volt, hanem olyan terület, amely élő történelminéprajzi kistájakkal esett egybe, és ezzel a helyi identitás megőrzésének és integrálásának egyik fontos eleme volt.2 E célból a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Térképgyűjteményében található 19-20. századi közigazgatási térképek, illetve a korra vonatkozó helységnévtárak és történeti-statisztikai feldolgozások segítségével bemutatunk egy olyan táblázatot is, amely az 1949-es közigazgatási reform előtt létezett összes ismert olyan járásnevet tartalmazza, amely kistájak nevét viseli vagy egyéb földrajzi vonatkozása (például folyónév) van. Mint látható lesz, a rendszer akár fordítva is működhetett, azaz újonnan létrehozott, a hatalom által adott járásnév később élő tájnévvé alakulhatott át (ehhez természetesen szükség volt arra, hogy az újonnan kreált név összhangban legyen a magyar táj szemlélettel és névadási hagyományokkal). A JÁRÁSOK EREDETE A magyar járási rendszer kialakulása alapvetően a szolgabírók megjelenéséhez köthető. Bár a szolgabírói rendszer későbbi formájában a 13. század első évtizedeiben jelenik meg, már a korábbi évszázadokból származó törvények is utalnak olyan vármegyei tisztségviselőkre, akiknek a fennhatósága a megye bizonyos meghatározott részeire terjedt ki. így például Szt. László harmadik törvénykönyvében szerepel egy 1 A megyék kialakulására vonatkozó két alapmű: Kristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon. Nemzet és emlékezet. Bp. 1988., illetve Győrffy György: István király és műve. Bp. 1971 (főleg 191-233.). A két szerző a megyék eredetét és Szt. István-korabeli számukat illetően alapvetően más következtetésekre jut. 2 Paládi-Kovács Attila: Kistáj, járás, kistérség. In: Szabadpart 37. (2009 ősz), www.kodolanyi.hu/szabadpart/37/37 _tarstud_paladi.htm (megtekintve: 2011. július 5.) 123
