Estók János (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2008-2010 (Budapest, 2010)
Csoma Zsigmond: A mustnyerés és -feldolgozás eszközei a magyarországi szőlő-borágazatban
a minőség miatt, hogy Teleki Mihály vagy vendégei a jobbat kaphassák. Más öszszeírásokban is mindig feltüntették azt a pár hordót, ami sajtolt bort tartalmazott, így például a Csengő-dűlő aljában termett szőlő elszállított bora 17. és 18. hordója tartalmazta a 34,4 és a 31 vedernyi préselt bort. Az ösvényen felüli Csengő szőlő 32. és 33. a Csengő szőlő homlokán termett 37. hordó és a Csengő tetején termett bor 45. hordójában tüntették csak fel a préselt borokat. De a Nagy Hűvös dűlő szőlejéből is az 51. elszállított hordó présbort tartalmazott. A következő évben, az 1690. április 28-i majorsági kimutatásban a Csengő szőlő borából 3 hordónyi volt préselt bor a 11 hordónyi szállítmányból.38 A Mikes Mihály csesztvei pincéjében levő borok összeírásánál Gorge István gondviselő a 13. hordóban szintén sajtolt bort tüntetett fel.39 Sajtolt borok listáját adta meg ugyanebben az évben a csernai majorság Csengő szőlő borainál és a Körtvélyes szőlő 38-42. sz. hordójában. 5 hordóban összesen mintegy 167,2 vedernyi sajtolt bort írtak össze.40 A karkói uradalomhoz tartozó Csengő szőlő alatti Új szőlőben is 6 hordóval 185,65 vedernyi sajtolt bort tüntettek fel.41 Állításomat, miszerint a sajtolt bor eltarthatóbb volt, nem csak a technológiai ismeretek igazolják, hanem a korabeli ízlés is tanúsítja. 1690-ben a Besztercére szállított borok között szerepelt: „Az Urfi Halijára Majorság Sajtolt Bor”, ami egy hordónyi, mintegy 8,35 vedernyi mennyiséget jelentett. Hogy jobb minőségű bor lehetett ez, az is bizonyítja, hogy a következő tétel az úrfi részére szállított muskotálybor volt.42 BORÁSZATI SZAKISMERETEK ÉS ESZKÖZEIK MAGYARORSZÁGON ÉS ERDÉLYBEN A XVIII. századi természettudományos ismeretek bővülése nagymértékben hatott a borászati szakismeretre. Főleg a XVIII. század végétől Nyugat-Európában, majd a XIX. század eleje-közepétől a Dunántúlon is megjelenő kisebb mérőeszközök jelzik leglátványosabban ezt a fejlődést. Ezek a kis eszközök a must erjedésében, majd a bor jó körülmények közötti tartásában nagy szerephez jutottak. Tudatos alkalmazásuk a borbiokémia ismereteinek bővülésével terjedt el. Ezen a téren is a magyar borászatnak a nyugat-európai szinthez képest majd egy évszázados ütemhátránya alakult ki.43 A feudális érdektelenség a szőlőgondozás munkái után a borkezelésben is éreztette romboló hatását. A XVIII. századi uradalmak borkezelései már különböztek a jobbágyitól, alapvetően az eltérő eszköz- és vegyszerhasználatban, azonban még tudatos természettudományos magyarázattal bíró rendszeres szakmunka nem jellemezte őket. Általában eszköznagyságban, jobb tárolópincékben és hosszú évek tapasztalatát összegyűjtő uradalmi pintér, kulcsár irányításában különbözött az uradalmi borkezelés a jobbágyitól, parasztitól. így például a saját, allodiális termést a dézsmaborral nem keverték össze, a hordókat rendszeresen töltögették, az apadást pótolták, a seprőről igyekeztek hamarabb fejteni, mint a jobbágyok, fejtés után a hordót kimosták, letörölték.44 38 MÓL. Teleki lvt. 4.cs. p. 94/a-b. 39 Uo. p. 119. 40 Uo: p. 341/a-b. 41 Uo: 1690. 42 Uo: p. 345. 43 Csorna. 1994-1995. 44 Csorna. 1994-1995. 72
