Estók János (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2008-2010 (Budapest, 2010)
Csoma Zsigmond: A mustnyerés és -feldolgozás eszközei a magyarországi szőlő-borágazatban
a fehérboros vidékeken, a természetes ágas elágazású csömöszlőt pedig a vörösboros vidékeken használták. A leszüretelt szőlőt Erdélyben is összegyűjtötték a szüreti kád-ba (Gernyeszeg),6 majd a bornyomó kádba taposták ki az összetört szőlőfürtöket bornyomó zsákban, és a must a mustos kádba (Karkó) került.7 A névbeli különbség a munka és az eszköz feladatbeli különbségét is jelentette itt. A szürethez az uradalmak és a kúriák körül nagyszámú dongás faedényt kellett biztosítani. A karkói szőlők 1689. évi szüreténél 36 db mustos kádat, 6 új kádat, 5 kisded mustos kádat, 2 üres régi hordót, 2 üres régi általagot (kis hordócska, kb. 66-68 liter űrtartalmú), 4 db fából készült hordótöltő tölcsért, ún. liu-1, valamint a szőlő hordásához használt csöbörrudat, ún. „szőlő hordó bot”-ot, „szőlő szedni való új csöbrök"-bői pedig 46 db-ot és 4 sajtárt biztosított az uradalmi vezetés. A szőlős, boros dongás edényeket mindig elkülönítették a vízhordó kádtól (2 db), a szapuló- (mosó) kádtól (2 db), a feredőkádtól (1 db), illetve a lóitató csöbörtől (8 db), a tejescsöbörtől (3 db), amelyek ugyan mind dongás edények voltak, de más-más állandó funkcióval.8 Ez is jelzi a borkultúra magas színvonalát. Vagyis nem többfunkciós eszközök, hanem speciális szerszámkészlet kialakulásának lehetünk ebben az esetben is tanúi. A csöbör, mint jellegzetes eszköz, már a középkorban általánosan ismert volt.9 10 11 Sokszor csak úgy emlegették Erdélyben, hogy szőlőhordó botok,'0 ugyanis két cipekedő ember vitte két rúd segítségével a kétfülű csöbröt, ami felfelé szűkülő szájú, általában 50 liter körüli űrtartalmú dongás edény volt.11 Ez a fajta edényhordás a Balkán irányában általános, vagyis amikor nem a vállon egy rúdon, hanem kinyújtott lógó karral, vagy vállon egy-egy rúd segítségével két ember cipelte a szüreti edényt. Magyarbükkösön 1646-ban Cseber apróstól-t írtak össze,12 Mihályfalván egy rossz öreg csöber-1,13 Királyfalván 1647- ben a kőpincében öreg cseber-1,14 Görgényben 1652-ben szintén,15 Búzásbocsárdon 1656-ban „Öreg, kétfülű cseber nro. i.”-et említettek az udvarházak összeírásai.16 A bethleni várban 1661-ben csöbörhordó szőlőhordó bot-ot tüntettek fel.17 A szőlős vidéken fekvő mezőbodoni udvarházban 1679-ben nemcsak négy szőlőhordó botot (csöbörrúd), hanem hat félkész csebret is találtak az összeírok.18 A szintén bortermelő udvarházban, Uzdiszentpéteren több csöbörrúdat számoltak össze, sőt lóitató csebret is rudastól, majd „Cseberhordó rúd hámfástól, kötelestől”, vagyis kötéllel rögzített cseberrudat. A népi terminológia a mai napig hámfának hívja a csöbröt két fülénél fogva vízszintesen tartó kis fabotot, ami középen a csöbörrúdhoz van rögzítve.19 Cseber ismert 1680-ból Sebesvárról, 1681-ből Nagysajóról, innen 6 Magyar Országos Levéltár (Továbbiakban MÓL) Teleki lvt. 4 cs. p. 182. 7 Uo: p. 198/b. 8 Uo: p.l98/b. "Vő: Csorna Zs. 1994-1995. 10 1624. Kisbansa, ahol rögzítették azt is, hogy a négy rúd egyike vasas volt, három pedig abroncsos, vagyis a csöbörrúdról lánc lógott le, illetve faabroncskötéssel rögzítették a függő csöbröt a csöbörrúdhoz. B. Nagy Margit. Várak, kastélyok, udvarházak, ahogy a régiek látták. XV1I-XVili. századi erdélyi összeírások és leltárak. Bukarest, 1973. 57. (Továbbiakban: B. Nagy Margit). 11 A Kővár vidékén egy helyi csöbör 16 pozsonyi iccével, vagyis 13,43 literrel volt azonos. Vö. Bogdán István: Magyarországi űr-, térfogat-, súly- és darabmértékek 1874-ig. Budapest, 1991.163. 12 Uő: 80. 18 Uő: 94. 14 Uő: 83., 85. ,s Uő: 99. 16 Uő: 114. 17 Uő: 131. 18 B. Nagy Margit 1973. 135. 19 A köteles hámfához vö. Uő: 168.; a cseberhordó rudakhoz: Uő: 151., 167-, 168. 65
