Estók János (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2008-2010 (Budapest, 2010)
Székelyhidy Iván: A magyar halászat múltja
tartózkodnak.15 A kisebb méretű emelőhálókat kézi kötéssel készítik. A horgászok által használt csalihalfogó háló az egykarú emelő elvével működik. (Nem igényel nagy erőkifejtést.) Többféle elnevezésük használatos: emelő, emeli, pók, teszi-veszi, bóka, kávás háló. Ha kávákra (azok a farészek, melyekhez a hálók feszítve vagy kötve vannak) nagyobb hálót erősítettek, ez a kétkarú emelő elvén működött, mégpedig úgy, hogy a rudat a vízszint magasságában a partra szúrják, a kávák közepére kötelet kötnek, és a partoldalon kissé magasabban álló halász a kötél segítségével emeli ki a hálót. Közepes méretű emelőhálók mozgatásához kézi meghajtású csörlőt is szoktak alkalmazni. A háló hatékonyságát növeli az érző vagy őrző rászerelése. A szemben lévő kávák közé 4-5 szál cérnát, esetleg nagy szembőségű hálót szerelnek fel, aminek a közepére (függőleges irányban) nagyon könnyű vesszőt vagy nádszálat erősítenek. A háló felett elúszó hal a kifeszített cérnákat és jelzőt elmozdítja, amit a halász érzékel. Az elmozdulás mértékéből a hal nagyságára is következtetni lehet. Ezáltal a háló kiemelése nem véletlenszerű, hanem tudatosan történik. Az emelőhalászat főleg a kis vizeken terjedt el, amikor mozdul a hal, azaz tavasszal, mikor megindul téli fekvőhelyéről, ősszel pedig, amikor elvermel.16 Sok emelőháló közepébe ólomsúlyt helyeznek, hogy a léhést lehúzza. Ezt főképp a gyorsabb folyású vizekben használják. Az emelőhálók méretezésére bizonyos jogszabályok vonatkoznak: lxl m-es hálót horgászok használhatnak, de csak kimondottan csalihal fogására; 3x3 m-nél nem nagyobb hálót a kisszerszámos engedéllyel rendelkező halászok használhatnak.17 A kifogható hal mennyiségét jogszabály korlátozza. Kivétel, ha a halász főhivatású, és állami horgászjeggyel rendelkezik. Ilyenkor nincs megkötés sem a háló méretére, sem a kifogható hal mennyiségére. Speciális felépítésű emelőháló a milling (viliingnek vagy billegőhálónak is nevezik). A billegőháló elnevezés a használati módjára utal. Két rövidebb, illetve egy hosszabb kávája van, melyet egy erősebb nyélre szerelnek. A szerszám ezáltal egy nagyméretű elkeskenyedő kanálra hasonlít. A háló használatához két személy és egy csónak szükséges.18 Amikor a folyó vízpezsdülése miatt a halak kiúsznak a parti sávba, visszaforgókba, torkokba, a megfogásukra a legalkalmasabb eszköz a milling. Téli vízpezsdüléskor nem volt ritka a napi 4-600 kg-os halfogás. A millinggel fehérhalat, kárászt lehet fogni, de kellő vízmélységben vezetve harcsát, pontyot és süllőt is. A halászat úgy történik, hogy a két halász közül az egyik csendesen a part közelébe evez, a másik pedig a szerzsám hegyes végét a vízfelszín alá nyomja, és a megfogott halakat a csónakba billenti. Vetőhalászat A vetőhalászat azon az elven alapul, hogy egy felólmozott kör alakú hálót gyakorlott mozdulattal a víz felszínére dobnak. Az ólomnehezékek miatt a háló kupolaszerűén süllyed a fenékre, és az alatta levő halakat beborítja, megfogja. Ezáltal a zsákos fogórészből nem tudnak kiszabadulni. A háló kivetése sokszor találomra történik, kivétel a jószemű halász, aki a mozgó halra veti ki a hálóját. A vetőhálókat a sima aljzatú, 15 Lajkó István: i. m. 122-123. 16 Kiss Sándor: i. m. 79-81. 17 Lajkó István-Tóth László: i. m. 143-144. 18 Kiss Sándor: i. m. 78. 116
