Estók János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2005-2007 (Budapest, 2007)
GYŰJTEMÉNYEK - Körösi Andrea: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Régészeti Állatcsontgyűjteménye
A múzeum adattárában őrzött 1896 és 1943 közötti leltárkönyvek alapján a fenti időszakban 47 leltári tétel alatt 159 tárgy került a múzeum állatcsontgyűjteményébe (1. táblázat), ebből 1896-ban 15 állatkoponya (8 szarvasmarha, 5 juh és 2 kecske). Ezek a koponyák az 1896. évi millenáris kiállításon a Mezőgazdasági csarnokban kiállító Gazdasági Egyesületek Hunyad és Temes vármegyei anyagából, a Boszniai pavilonból, illetve Őfelsége József királyi herceg pavilonjából származnak. 1897-ben 32 szarv (10 szarvasmarha, 5 bivaly, 14 juh és 3 kecske), 8 koponya (5 juh, 2 kecske és 1 sertés), 9 végtagrész (3 szarvasmarha, 6 ló és 1 sertés), egy szimentáli bika csontváza, és 6 baromfi teljes csontváza került a múzeumba. A koponyák és szarvak szintén a fenti pavilonokból származnak, kivéve 4 darab szarvasmarha szarvat, melyeket Karsay Albert ajándékozott a múzeumnak. A baromficsontok a Baromfi Tenyésztő Egyesület, a ló- és szarvasmarhavégtagok, valamint a szimentáli bika csontváza az Állatorvosi Akadémia, illetve a Földművelésügyi Minisztérium ajándékai voltak. Ezek valószínűleg a kiállításban szemléltették a végtagtípusokat. A legjelentősebb és legkülönlegesebb ajándék 1897-ből egy 27 darabból álló lófej- és fogsorgyűjtemény, amely a báró Podmaniczky családtól származik. A gyűjtemény különböző korú lovak fogsorát tartalmazza. Első leltári száma 303., majd a Vajdahunyad szakleltárkönyvben a 124-131.1 eltári számokat kapta. Végül az átrendezett múzeumban 1908-ban az Állattenyésztés A-I./7. szakleltárkönyvben a 72-79. számokon szerepelt. A későbbi időszakban zajlott újabb leltározásokból kimaradtak, jelenleg nem fellelhetők. Ebből feltételezhető, hogy a tárgyak tönkrementek, vagy elpusztultak. Ugyanebben az évben a Földművelésügyi Minisztérium két lófogsor-sorozatot ajándékozott a múzeumnak. Az egyik egy 15 tételből álló, kifejlett egyedektől származó, különböző korú állkapcsokat bemutató sorozat. Leltári száma először 2137, majd átleltározták, és 1783., illetve 1775. leltári számokat kapta. A másik fogsorsorozat 17 tételből állt, és csikófogakat tartalmazott. Leltári száma először 2138., majd átleltározták, melynek során az 1984., majd az 1976. leltári számot kapta. Mindegyik sorozat megsemmisült. 1898 és 1908 között a leltárkönyv szerint csak néhány állatcsonttal gyarapodott a gyűjtemény. A valóságban feltehetően több, a szakgyűjteményhez kapcsolódó tárgy is bekerülhetett a múzeumba, de a leltárkönyvekben ennek nincs nyoma. Ebben az időben Herman Ottót bízták meg az Ősfoglalkozások című új kiállításhoz, valamint a halászati gyűjteményhez szükséges anyagok beszerzésével. Herman Ottó a budapesti Soroksári úti közvágóhídról gyűjtötte a magyar ökrök, tehenek, kecskék, kosok szarvait. 4 Haberhauer Károly közvágóhídi felügyelő gyűjteményéből válogatott ki szarvakat: 1 ökörfej állkapoccsal és három méter hosszú szarvval (1. sz. 275.), 3 ökörfej (1. sz. 276.), 2 bivalyfej (1. sz. 277), 2 tehénfej (1. sz. 278.), 2 kosfej (1. sz. 279.), 1 pár bikaszarv homlokcsonttal (1. sz. 280.), 2 pár ökörszarv homlokcsonttal (1. sz. 281.) és 2 pár kecskeszarv homlokcsonttal (1. sz. 282.) (2. kép). Ezeket a múzeum kiállításra megvásárolta. Haberhauer Károly a kért szarvakat 1905. november 8-án leszállította, 1905. december hó 28-án leszámlázta. Haberhauer egyik levelében tájékoztatja a múzeumot, hogy Herman Ottó kérésének megfelelően a koponyákat a „Szikla-Szilágyi féle Tanszerkészítő Intézetben" preparáltatta. 5 A 712 koronáról szóló számlát azonban csak 1906. december 18-án utalványozták. A levelezésből kiderült az is, hogy a koponyákból 3 darab nem az Ősfoglalkozások kiállításba, * Magyar Mezőgazdasági Múzeum Adattára (a továbbiakban: MMgMA) IX. I. sz: 946/54-57. 5 MMgMA IX. 946/57.
