Estók János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2005-2007 (Budapest, 2007)

GYŰJTEMÉNYEK - Körösi Andrea: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Régészeti Állatcsontgyűjteménye

A múzeum adattárában őrzött 1896 és 1943 közötti leltárkönyvek alapján a fenti időszakban 47 leltári tétel alatt 159 tárgy került a múzeum állatcsontgyűjteményébe (1. táblázat), ebből 1896-ban 15 állatkoponya (8 szarvasmarha, 5 juh és 2 kecske). Ezek a koponyák az 1896. évi millenáris kiállításon a Mezőgazdasági csarnokban kiállító Gazdasági Egyesületek Hunyad és Temes vármegyei anyagából, a Boszniai pavilonból, illetve Őfelsége József királyi herceg pavilonjából származnak. 1897-ben 32 szarv (10 szarvasmarha, 5 bivaly, 14 juh és 3 kecske), 8 koponya (5 juh, 2 kecske és 1 sertés), 9 végtagrész (3 szarvasmarha, 6 ló és 1 sertés), egy szimentáli bika csont­váza, és 6 baromfi teljes csontváza került a múzeumba. A koponyák és szarvak szin­tén a fenti pavilonokból származnak, kivéve 4 darab szarvasmarha szarvat, melyeket Karsay Albert ajándékozott a múzeumnak. A baromficsontok a Baromfi Tenyésztő Egyesület, a ló- és szarvasmarhavégtagok, valamint a szimentáli bika csontváza az Állatorvosi Akadémia, illetve a Földművelésügyi Minisztérium ajándékai voltak. Ezek valószínűleg a kiállításban szemléltették a végtagtípusokat. A legjelentősebb és legkülönlegesebb ajándék 1897-ből egy 27 darabból álló lófej- és fogsorgyűjtemény, amely a báró Podmaniczky családtól származik. A gyűjtemény különböző korú lovak fogsorát tartalmazza. Első leltári száma 303., majd a Vajdahunyad szaklel­tárkönyvben a 124-131.1 eltári számokat kapta. Végül az átrendezett múzeumban 1908-ban az Állattenyésztés A-I./7. szakleltárkönyvben a 72-79. számokon szere­pelt. A későbbi időszakban zajlott újabb leltározásokból kimaradtak, jelenleg nem fellelhetők. Ebből feltételezhető, hogy a tárgyak tönkrementek, vagy elpusztultak. Ugyanebben az évben a Földművelésügyi Minisztérium két lófogsor-sorozatot aján­dékozott a múzeumnak. Az egyik egy 15 tételből álló, kifejlett egyedektől származó, különböző korú állkapcsokat bemutató sorozat. Leltári száma először 2137, majd átleltározták, és 1783., illetve 1775. leltári számokat kapta. A másik fogsorsorozat 17 tételből állt, és csikófogakat tartalmazott. Leltári száma először 2138., majd átlel­tározták, melynek során az 1984., majd az 1976. leltári számot kapta. Mindegyik sorozat megsemmisült. 1898 és 1908 között a leltárkönyv szerint csak néhány állatcsonttal gyarapodott a gyűjtemény. A valóságban feltehetően több, a szakgyűjteményhez kapcsolódó tárgy is bekerülhetett a múzeumba, de a leltárkönyvekben ennek nincs nyoma. Ebben az időben Herman Ottót bízták meg az Ősfoglalkozások című új kiállításhoz, valamint a halászati gyűjteményhez szükséges anyagok beszerzésével. Herman Ottó a buda­pesti Soroksári úti közvágóhídról gyűjtötte a magyar ökrök, tehenek, kecskék, kosok szarvait. 4 Haberhauer Károly közvágóhídi felügyelő gyűjteményéből válogatott ki szarvakat: 1 ökörfej állkapoccsal és három méter hosszú szarvval (1. sz. 275.), 3 ökörfej (1. sz. 276.), 2 bivalyfej (1. sz. 277), 2 tehénfej (1. sz. 278.), 2 kosfej (1. sz. 279.), 1 pár bikaszarv homlokcsonttal (1. sz. 280.), 2 pár ökörszarv homlokcsonttal (1. sz. 281.) és 2 pár kecskeszarv homlokcsonttal (1. sz. 282.) (2. kép). Ezeket a múzeum kiállításra megvásárolta. Haberhauer Károly a kért szarvakat 1905. november 8-án leszállította, 1905. december hó 28-án leszámlázta. Haberhauer egyik levelében tájékoztatja a múzeumot, hogy Herman Ottó kérésének megfelelően a koponyákat a „Szikla-Szilágyi féle Tanszerkészítő Intézetben" preparáltatta. 5 A 712 koronáról szóló számlát azonban csak 1906. december 18-án utalványozták. A levelezésből kiderült az is, hogy a koponyákból 3 darab nem az Ősfoglalkozások kiállításba, * Magyar Mezőgazdasági Múzeum Adattára (a továbbiakban: MMgMA) IX. I. sz: 946/54-57. 5 MMgMA IX. 946/57.

Next

/
Oldalképek
Tartalom