Estók János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2005-2007 (Budapest, 2007)

GYŰJTEMÉNYEK - Körösi Andrea: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Régészeti Állatcsontgyűjteménye

illetve gyűjteménybe került, hanem 1 darab az Állattenyésztési Osztályon, 2 darab pedig a 24. számú szobában lett elhelyezve.

6 A későbbi állatcsontgyűjteménybe ebben az időszakban bekerült szarvasmarha-koponyákat, kecskeszarvat, és különböző csontvázakat a múzeum újbóli megnyitására rendelték meg Lendl Adolf és Cerva Frigyes preparátortól. Feltehető, hogy a kiállított tárgyak tönkrementek, és ezekkel a megrendelésekkel pótolták őket. 1913 és 1918 között a tanszerkészítő és preparátor Szikla Gábortól vásárolták meg a pótolni kívánt állatcsont-preparátumokat (különféle madárcsontvázakat, végtagcsontokat), és egy 16 darabból álló lófogsor-gyűjteményt. Ezt az együttest 1913-ban rendelték meg tőle, és az A-II./74. leltári szám alatt került az állattenyésztési szakleltárkönyvbe. Jelenleg ez sem fellelhető. 1918 és 1941 között állatcsonttal nem gyarapodott a szakgyűjtemény. 1941-ben a 41/147. leltári szám alatt egy 80 darabból álló lóállkapocs-sorozat került a múzeumba, melynek származási helye, eredete ismeretlen, és az évek során elpusztult. Ez alatt az idő alatt, 1903-ban került az első pleisztocén leletegyüttes a múzeumba, mégpedig a Tarczali-lelet, mely 12 darab mamutfogból, és 5 darab mamut végtagcsontból állt. További sorsa ismeretlen. A múzeum hatalmas, időközben áttekinthetetlenné vált gyűjteményének rendezése és újraleltározása céljából 1936-ban selejtezést rendeltek el,

7 mely egészen 1940-ig tartott. Az akkori miniszter egyúttal hozzájárult ahhoz, hogy a feleslegessé vált, de még kifogástalan állapotú anyagot különböző oktatási intézményeknek, múzeumoknak ajándékozzák. így 1941-ben a szakgyűjteményből 12 tétel került utólagosan beleltározásra és egyúttal leselejtezésre. Az adattári iratok alapján azonban ennél több állatcsontot ajándékoztak el szemléltetés és oktatás céljából,

8 de leltári számaik nem visszavezethetők. 1940 októberében 15 állatcsontot (1 bivaly-, 1 ló-, 1 sertés-, 1 kecskekoponya, 8 alsó és felső lóállkapocs, valamint 1 vadkacsa-, 1 lúd- és 1 pulykamellcsont) a ciszterci tanító rend budapesti Szent Imre Gimnáziumának 4 csontot (1 házilúd-váz, 2 kecskeszarv és 1 szarvasmarha-koponya) a ceglédi Kossuth Múzeumnak, és 83 csontot (1 ökörkoponya szarvval, szarvasmarha anatómiai részei címen 82 darab csont) a békéscsabai Magyar Királyi Állami Mezőgazdasági Szakközépiskolának térítés nélkül adtak át.

9 A békéscsabai középiskolának még 4 darab ökör alsóállkapcsot is át akartak adni, de az iratokból nem derül ki, hogy ez végül megtörtént-e. Az 1896 és 1950 között gyűjtött állatcsontokból főként a második világháború pusztítása miatt alig maradt meg néhány tárgy, de ezek további sorsa nem követhető. Vannak olyan 1953, de főként 1964 után beleltározott állatcsontok, melyeknél a régi múzeumi anyag (RMA) megjegyzés szerepel. Feltételezhető, hogy ezek egy része ebből az időszakból származik, de ennek írásos nyoma nincs. b) 1951-1963 A második világháborút követően 1951-től a gyűjtés újrakezdődött. A tárgykörhöz kapcsolódó tárgyak nagy része az akkori felosztások szerint létrehozott, ún. Állattenyésztési gyűjteménybe került. 1951 és 1963 között 128 leltári tétel alatt 6 MMgMA IX. 946/54. 7 A miniszter 20.471/1936. IX. 2. számú leiratával rendelte el a selejtezést. P. Erményi M.: A múzeum tárgygyűjtő tevékenysége i. m. 80. 8 MMgMA IX. 1630/3., 397/1940. 9 MMgMA IX. 1630/3., 397/1940.