Estók János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2005-2007 (Budapest, 2007)

GYŰJTEMÉNYEK - Szőllősy Gábor: A Képzőművészeti Gyűjtemény története

illusztrációjaként. A. Pekingi tojó gyakori hibákkal, és a Pekingi gácsér gyakori hibákkal című grafikái az alkalmazott művészet legjellemzőbb példái közé tartoznak. Vastagh Géza két, magyar szürke bikákat ábrázoló, nagyméretű olajfestménye mellett mind művészeti, mind tenyésztéstörténeti szempontból kiemelkedő értékű műve a Misi, merino précoce kos című, ugyancsak 1913-ban készült olajfestmény. Juszkó Béla (1877-1969) tanulmányait a budapesti rajztanárképzőben végezte, azután külföldön, főképp a Balkánon utazgatva festett a népéletet ábrázoló képeket és állatképeket. Hosszabb időt töltött Kecskeméten. A múzeum gyűjteményében mintegy 20 alkotását őrizzük. Különleges néprajzi értékkel bír a hortobágyi és bugaci pásztorokat ábrázoló olajfestmény-sorozata, mely az 1900-as évek elején készült. A Hajóvontatás lovakkal című, 1904-ben készült nagyméretű olajfestményét 1984ben vásárolta meg a múzeum a Bizományi Áruház Vállalattól. Székely Bertalannak (1835-1910), a romantikát és az akadémizmust elegyítő magyar történelmi festészet legnagyobb képviselőjének hagyatékából 1911-ben megvásárolt a múzeum 3 darab nagy méretű freskóvázlatot, melyeknek témája a négy évszak.

9 Julius von Blaas (1845-1922) művei közül a múzeum birtokában lévő 33 olajfestményének nagy része 1954 és 1957 közt leltározott „régi múzeumi anyag". Feltehetőleg a 19-20. század fordulóján kerültek a múzeum birtokába. Blaas bécsi akadémiai tanár és udvari arcképfestő, korának talán leghíresebb ló- és lovasképfestője volt. A magyar királyi állami ménesek jeles törzsménjeiről és kancáiról az 1870-1880-as években készült képei fontos, máshonnan be nem szerezhető adatokat szolgáltatnak a magyar lófajták korai tenyésztéstörténetének megismeréséhez. 1983-ban, az Országos Lótenyésztési Felügyelőség megszűnésekor, további 5 darab Julius Blaas-kép került a múzeum tulajdonába. A korszak másik két, ugyancsak nagyon népszerű lófestőjétől, Emil Ádámtól (1843-1924) mindössze 7, fiától, Richard Benno Ádámtól (1873-1937) pedig csak 3 darab kép van múzeumunk gyűjteményében. Ezek közül azonban kettőnek különös tenyésztéstörténeti jelentősége van. Emil Adam 1905-ben készült olajfestménye azt a Krúdy Gyula által az irodalomban is halhatatlanná tett Patience nevű angol telivér kancát, kiváló versenylovat ábrázolja, akinek az unokája, Pázmán, és dédunokája, Naplopó is kiváló versenyló volt. Richard B. Ádámtól pedig a Kincsem dédunokájáról, az 1903-as bécsi derbi győzteséről, Beregvölgyről festett igen szép portrét őrizzük gyűjteményünkben. A múzeum 1904 és 1907 közt az új épületben megnyitandó vadászati kiállításhoz 117 darab Ridinger-metszetet, illetve rézkarcot vásárolt.

10 Johan Elias Ridinger (1698-1767) német festő, grafikus, rézmetsző, a német és az egyetemes vadászati témájú festészet egyik legnagyobb és legtermékenyebb művelője volt. Tizennégy évesen az ulmi Resch-féle festőiskola növendéke volt, majd Itáliában folytatta tanulmányait. Később Metternich gróf regensburgi udvarába ment, ahol 3 éven át az állatokat, a lovaglást és a vadászatot tanulmányozta. Állatábrázolásai a természeti környezettel összhangban készültek. Mintegy 400 metszete és 1300 rézkarca maradt az utókorra, melyek ma is nagy népszerűségnek örvendenek. Munkáinak vadászattörténeti jelentősége igen nagy, és művészi értékük sem elhanyagolható. 5 A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Adattár IX. 182/1911 10 P. Erményi M.: A múzeum tárgygyűjtő tevékenysége i. m. 73.