Estók János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2005-2007 (Budapest, 2007)

MÚZEUMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Csók Márta: Száz esztendő a „köz" művelődéséért

LÁTOGATÓINK NAPPAL ÉS ÉJSZAKA Az elmúlt jó másfél évtizedben közönségünk mind szélesebb rétegei felé nyitottunk, hiszen a múzeumi közművelődés tevékenységi területeinek arányai megváltoztak, például a PR-munka tartalmi és formai lehetőségei hihetetlen gyorsasággal kitágul­tak. Új perspektívák is megjelentek konkrét feladatok formájában. A több vonatko­zásban réginek, bejáratottnak vélt kínálat ezer szálra bomlott tovább (hazánkban a múzeumpedagógia egyre határozottabban a közoktatáshoz közelít, és úgy tűnik, hogy azzal való szimbiózisában képes lesz megújulni is). Sejthetően még a múze­umunk szolgáltatásai iránt nem túl gyakran érdeklődő számára is világos, hogy az elmúlt években mennyiségi és minőségi vonatkozásban is korszakos változáson megy át a múzeumi közművelő munka. A változás nemcsak megérinti, hanem alapvetően megváltoztatja a múzeumi közművelő munkát, hiszen piaci viszonyok között működni képes, következés­képpen bevételt produkálni tudó, önállóan, racionálisan és rugalmasan kialakított munkaterv szerint működő, mindehhez problémákban gondolkodó munkatársakat követel. Az átalakulás első jeleiként már az 1990-es évek második felében új, a közön­ségkapcsolatok terén szokatlan formák jelentek meg a múzeum közművelődési tevékenységében. Sokakhoz sokszor szólni: ez a törekvésünk. Ennek egyik jeleként kifejezetten tudománynépszerűsítő célú kiállításokat is láthatott közönségünk, 28 amelyek a hagyományos paraszti társadalom „ünnepköreit" mutatták be. Ezekhez kapcsolódtak a később „családi napokká" szélesedett hét közbeni, illetve hétvégi rendezvények, ilyen alkalmakkor folklórbemutatók és speciális foglalkozások vár­ták a múzeum közönségét. A családi rendezvények száma és jelentősége évről-évre növekszik, a programban megfogalmazott célok köre pedig folyamatosan bővül, hiszen a „Múzeumok Mindenkinek" koncepció jegyében valóban mindenkihez szólni szeretne a múzeum, igyekezetünk arra irányul, hogy minél erőteljesebben hívjuk fel magunkra a figyelmet. A múzeumpedagógiai év nyitányaként a kilenc­venes évek közepétől körülbelül a végéig rendszeresen fellépett a Garabonciás Történelmi Gyermekegyüttes, műsorukhoz interaktív játékok, a látható műtárgyak­hoz kapcsolódó feladatok, majd nyilvános értékelés, tombola társultak. A korabeli ruhákban fellépő, táncoló gyerekek ellepték a múzeum közvetlen környezetét, is közös szórakozásra buzdítva a látogatókat. A változást a legjobban talán a bevételt eredményező időszaki kiállításaink tük­rözik. Különösen szembetűnő ez az ingyenesség bevezetése (2004. május 1.) óta. A magyar múzeumügy korszakos eseményének számít - az Európa-terv részeként - az ingyenesség bevezetése, ez felforgatta és új pályára állította egész közönség­szolgálati rendszerünket. A múzeum közönségének mindennapi tapasztalata, hogy már a bejáratnál információssal, rendezvényeknél múzeumi szakemberrel találko­zik, aki segít eligazodni az éppen aktuális lehetőségek között. A rendezvényeket pedig - a célközönség elérése érdekében - rendezvényszervező és PR-munkatárs tervezi és terjeszti. Próbálunk támogatókat, szponzorokat találni, hogy gazdagabbá tegyük kínálatunkat. Közönségünk nemcsak hétvégeken, hanem egyre gyakrabban hétköznapokon is „fizetős" rendezvényekkel, bemutatókkal, a kiállításokban zajló (tematikáját tekint­Kovács Judit négy alkalommal rendezett ilyen kiállítást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom