Estók János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2005-2007 (Budapest, 2007)

MÚZEUMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Csók Márta: Száz esztendő a „köz" művelődéséért

ták a „tudomány és gyakorlat legújabb eredményeiről" az érdeklődőket. Az „októberi események" miatt ugyan sok előadás elmaradt, de még így is 41 alkalommal 3100 érdeklődőt vonzottak! A 60. évfordulóra rendezett ünnepségek leírásából az akkori viszonyok közt nagyon modern múzeum képe kerekedik ki előttünk, elég csak arra gondolni, hogy egyebek mellett a közönség magánénekesek közreműködésével rendezett nagyzenekari hangversenyeken vehetett részt, toronyzenét hallhatott harsonások előadásában a Segesvári-toronyból, időszerű filmbemutatókat nézhetett, és gyönyörködhetett az épületcsoport esti díszkivilágításában. Ez október elején volt. Sajnos, novemberben újabb súlyos károkat szenvedett az épület. Az elkövetkező néhány évben a közönség és a múzeum kapcsolatában olyan eredményes és maradandó időszak nem volt, mint amit az 1956-os év részletes, hosszú beszámolója tükröz, noha „a szemléltető oktatás és a mezőgazdasági kiállításrendezés módszertani kérdéseinek kutatása tovább folytatódott."

11 Matolcsi írja: „1956 után, a gazdasági és politikai konszolidáció korában múzeumunk Budapest leglátogatottabb múzeuma volt".

12 A dokumentumokat vizsgáló az ezzel kapcsolatos terveket, eredményeket évről-évre „agrármuzeológia" címen találja meg a beszámolókban. Úgy vélték, hogy az agrármuzeológia elméletének kidolgozása és kiállításokon való gyakori alkalmazása a múzeum egyik jelentős feladata. Barbarits a szemléltetés régi és korszerű módjait is taglalva megállapítja, hogy „a munkaeszközök felsorolásszerűen szerepeltek ugyan a gyűjteményben, de a termelésig vezető út, annak problémái, a fejlődés távlatai sehol." Figyelemre méltó dolgokat fogalmaz meg a bemutatás módjával kapcsolatban; soraiból egy olyan múzeumi kiállítás képe rajzolódik ki az olvasó előtt, amely korszerűségben ma is megállná a helyét.

13 Érdekes és tanulságos az, ami az 1957. évi beszámoló látogatottsági adataiból kitűnik: annak ellenére, hogy a károkat szenvedett épület- és kiállításrészeket hozták helyre (ennek érdekében gyakran zárva tartottak az ún. „takarító napok" miatt), a látogatottság „felülmúlt minden eddigit". A csoportos látogatás adataiból kiderül, hogy 512 csoport diák érkezett oktatási intézményekből, 115 egyéb helyről és 12 csoport a honvédségtől. Ha kérték, mindannyian kaptak szakvezetést! Az 1960-as évek kiállításait nézve szintén „a bemutatásra kerülő anyag oktató jellegű csoportosítása" volt a rendező elv. A múzeum igazgatójának dolgozatából

14 tudjuk, hogy „a kiállítások szocialista rekonstrukciójára" törekedtek, hiszen az 1960-as évek elejére uralkodóvá váltak a szocialista nagyüzemi viszonyok, melyeket a kiállításoknak - komoly politikai támogatást élvezve - tükrözniük kellett. A hatvanas évekre jellemző, hogy majdnem minden évben megnyílt egy-egy új állandó kiállítás a közönség számára „fejlődést" mutatva, egyúttal mindig újabb és újabb látogatási alkalmat teremtve. Új kiállítások: szarvasmarha-tenyésztési (1961), erdőművelési, erőgép-történeti (1962), baromfitenyésztési, a 18-19. századi ekék fejlődéstörténetét bemutató, sertéstenyésztési (nagyüzemi keretek közötti tartás, vágás és feldolgozás is) (1963), pásztorkiállítás, ami nem tartozott a kiállítások szocialista rekonstrukciójának koncepciójához (1966), juhtenyésztési (1967), végül lótenyésztési (1969). Szerencsésen társultak mindehhez az 1970-es évek törekvései: 11 Magyar Mezőgazdasági Múzeum beszámolójelentése, 1957. 11 Matolcsi János: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum működésének 75 éve. 1986-1971. Bp. 1971. 13 A részletekre vonatkozóan 1. Barbarits Lajos: Múzeumtörténet. Az OMGE múzeumának keletkezése, működése, megszűnése. MMgMA IX. 216. 14 Szabó Loránd: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum 90 éve. In: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum 90 éve. Szerk. Szabó Loránd. Bp. 1986.