Estók János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2005-2007 (Budapest, 2007)
MÚZEUMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Csók Márta: Száz esztendő a „köz" művelődéséért
1907. június 9-én az uralkodó adta át ünnepélyes keretek között a múzeumot rendeltetésének, az eseményt híradófilm is rögzítette. Csak a sajtóból következtethetünk arra, hogy mit látott az ekkori közönség az „új" múzeumban. Hangsúlyozzák, hogy „főelv a gyakorlati életnek való szolgálás". Kiemelik azt is, hogy a látnivalók jól, feldolgozható módon csoportosítva, tudományos szempontból is közvetlenül, „világosan és vonzóan mutatják be az ország mezőgazdasági termelésének gazdagságát és változatosságát, de egyúttal azt is, hogy mi módon tenyésszen, termesszen és termeljen a gazda". 6 Mintául szolgáltunk a külföld számára is. Az első világháború idején és azt követően a múzeum nem tölthette be hivatását, látogatóinak száma jelentősen visszaesett, a tömegek oktatására, szellemi élmények nyújtására alig-alig, fejlődésre pedig egyáltalán nem gondolhatott. A közönség és múzeum kapcsolatának következő figyelemre méltó, korszerű és fontos megfogalmazását az első világháború után Lambrecht Kálmán adja. 7 Ő a múzeumok kettős céljának (kutatásra ösztönzés és oktatás) határozott képviseletét és eredményeit hiányolja. (Azzal, hogy egy múzeumnak mi a funkciója, hogy tevékenysége mely tevékenységi területekből tevődik össze, Magyarországon csak a hatvanas években kezdtek el ilyen határozott koncepció szerint foglalkozni!) Lambrecht 1919-ben a személyzet megfelelő szakemberekkel való bővítését, a könyvtár gyarapítását, és nyilvános olvasótermet javasol. Javasolja továbbá vidéki gyűjtemények szervezését és vándorkiállítások rendezését. 1923-tól a múzeum közönsége új kezdeményezésekkel és eredményekkel szembesülhetett. Paikert Alajos igazgató a riasztó pénzhiány miatt hajlott a gyakorlatias megoldások felé: intézeten kívüli szervezetekkel több időszaki kiállítást is szerveztetett. Ezek sikeres bemutatók voltak, a közönség tetszését - a korabeli kritikák ellenére - elnyerték. 1926-ban megalakult a Mezőgazdasági Múzeum Barátainak Köre, mely feladatának érezte anyaintézménye támogatását mindenek előtt abban, hogy az a mezőgazdaság mindenkori állapotát és fejlődését bemutathassa. A múzeum közönségének mégis jó néhány évet kellett várnia arra, hogy újítások, korszerű termelési módok, állat- és növényfajták sokaságát láthassa a múzeumban, mert az pénz- és helyhiánynyal küszködött. Nehezítette helyzetét az agrárválság is. Csak 1933-ban kezdődhetett el - a miniszter kezdeményezésére - a múzeum életében egy olyan, a közönség szempontjából fontos korszak, mely egy „múzeumátszervező bizottság" nevéhez fűződik. A vezérgondolat szerint: „a látogató a gazdálkodás alapjaitól, az éghajlati és tulajdonviszonyok megismerésétől kiindulva (...) jusson el a termeivények ipari feldolgozásáig, s a feldolgozott termékek bemutatásáig." Szem előtt tartották az oktató céllal történő bemutatást, az ismeretnyújtást, azt tehát, hogy a látogató öszszefüggő képet nyerjen, s rendszeresebb ismeretanyaghoz juthasson. Létrejött egy propaganda- és tanácsadó szolgálat (és évekig hatékonyan működött), amely nagyon figyelemre méltó módon akár levélben, akár személyesen tájékoztatta a közönséget, és felvilágosítással szolgált. Az átrendezett múzeum ünnepélyes megnyitására 1934 júniusában került sor. A közönség véleményéről, benyomásairól a sajtóemlékekből nyerhetünk képet. Eszerint az újjászületett múzeum anyaga „kifogyhatatlan gazdagságot" sugallt, 6 Bandi Sándor írása. Köztelek, 1907. június 9. 7 Lambrecht Kálmán: Modern múzeumpolitika. 1919. Idézi: 5. Szabó F.: A hatvanéves Mezőgazdasági Múzeum i. m.
