Estók János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2005-2007 (Budapest, 2007)

MÚZEUMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Csók Márta: Száz esztendő a „köz" művelődéséért

Száz esztendő a „köz" művelődéséért (A MAGYAR MEZŐGAZDASÁGI MÚZEUM ÉS KÖZÖNSÉGE) CSÓK MÁRTA „íme a mezőgazdaság: mesterség, tudomány, bölcsészet, művészet" Pesti Hírlap, 1904. június 9. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum az elmúlt száz esztendő alatt folyamatosan, sokféle módon és nagy-nagy igyekezettel fáradozott azért - egyes korszakaiban hihetetlenül rossz körülmények és adottságok között -, hogy szoros és hasznos kapcsolatot tartson fenn felnőtt és gyermek, szakmabeli és „laikus" közönségének széles rétegeivel. Most, amikor száz esztendő közönségéről szeretnék képet adni, a rendelkezésemre álló dokumentumok alapján „megidézni", először is annak az útnak az állomásairól kell szólnom, melynek alapján elkészítettem kutatói tervemet, hiszen nagy időtávot, s benne több fontos, egymást követő időszakot kell áttekintenem ahhoz, hogy a múzeumot közönsége oldaláról láttatni tudjam. A tervezés időszakában azt gondoltam, hogy a múzeum működésének hatvanadik, majd kilencvenedik évfordulójára készült tanulmányok, és az ünnepségekhez kapcsolódó visszaemlékezések tüzetes átnézése, továbbá az éves munkabeszámolók, jelentések, tervek és újságcikkek fellelhető dokumentumainak megismerése, valamint saját személyes, több mint egy évtizedes munkatársi tapasztalatom elegendő alapot ad a vizsgálódáshoz és célom eléréséhez. Ebben azonban tévedtem. Már a munka megkezdésének elején látszott, hogy a közönséghez kapcsolható tevékenységek kétségkívül számottevő, szerteágazó és változó mennyiségű dokumentummal alátámasztott területeinek mindegyikét képtelenség e dolgozat keretei között lelkiismeretes pontossággal feldolgozni. Hiszen akkor a száz év lényegesebb kiállításai megtervezésének, felépítésének, kivitelezésének, fogadtatásának és hasznosításának folyamatait (az egyes korszakok jellemzőit) is láttatnom kellene. Ez esetben külön-külön tanulmányozhatók és bemutathatok lennének a kiállításoknak olyan érdekes „rétegei", mint például a technikai korszerűsödésük, ennek változatai, a kiállított anyag bemutatásának módjai, az elkészítés mikéntje (esztétizáló, demonstratív, didaktikus), valamint a pedagógiai módszerek, melyekkel feldolgoztak egy-egy kiállítást. Megdöbbenve tapasztaltam, ahogy elmerültem a rendelkezésemre álló anyagban, hogy múzeumunkban a korai tudománynépszerűsítésnek, a „közművelődési", elsősorban „múzeumpedagógiai" vonatkozású törekvéseknek megfogalmazásuk időszakától kezdve milyen komoly, megszívlelendő és tanulságos bizonyítékai léteznek. S egy másik nagy terület - ennek dokumentumaiba is örömmel és érdeklődéssel néztem bele - a múzeum tevékenységének sajtóvisszhangja, amely még kortörténeti csemegékkel is szolgál. És a sornak még nincs vége, gondoljunk csak a filiálék megalakulására, történetükre, tevékenységükre, vagy a többi országos gyűjtőkörű múzeumot messze meghaladó méretű baráti köri „mozgalomra", az egyes körök által kezelt és őrzött tárgyi gyűjteményekre. A fentiekben