Estók János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2005-2007 (Budapest, 2007)

MÚZEUMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Fülöp Éva Mária: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum gyűjteményeinek gyarapodása az elmúlt száz esztendőben

A Művelődési Minisztérium 153/1966. sz. utasítása nyomán a Mezőgazdasági Múzeum is elkészítette nyilvántartási rendjének szabályozását.

108 „A gyűjtés és nyilvántartás rendjének kialakításában elsőrendű követelmény a két munkafolyamat összehangolása." Körvonalazódott a központi nyilvántartás, amely a tárgyi gyűjteményekre terjedt ki: „A leltározási munka egységére és szabályszerűségére a múzeum főigazgatója által megbízott tudományos dolgozó ügyel fel." A főigazgató egyes gyűjtemények önálló leltárkönyvbe történő bevezetését a gyűjteménykezelő hatáskörébe utalhatja (például csonttár, agrobotanika), de ezeket a leltárkönyveket is ellenőrzi a leltározás felügyeletével megbízott kolléga. A múzeumba került tárgyat az évente újrakezdődő, egyszerű sorszámozással ellátott gyarapodási naplóba vezették be, majd a tárgy a restaurátorhoz került. A tárgy gyűjtője a tárgycédula és a gyűjtés során írt feljegyzései segítségével feljegyezte a leltározáshoz szükséges adatokat, és elkészítette a leírókarton vázlatát. A leltározás a restaurálás után történt, s a végleges leltári szám bekerült a gyarapodási napló megfelelő rovatába is. „A szakleltáros munkája a végleges leírókarton elkészítésével ér véget." Az új nyilvántartási rendszert a tervezet szerint 1967. április l-jétől tervezték bevezetni. Ami a leltárkönyveket illeti, addig három fő tárgyi leltárkönyv volt: tárgyak, modellek, képek, s ezek mellett létezett még a csont, a dermoplasztika, az agrobotanika, a régészet, valamint a numizmatika külön-külön leltárkönyve.

109 Ezt a rendszert is fent lehetett volna tartani az új szabályzat szerint, s ez persze kevesebb munkát is adott volna. A múzeum vezetése azonban mégis úgy döntött, hogy „a különböző gyűjtési ágazatok igénye szerint különféleképpen rovatozott leltárkönyvek" használatát vezeti be. Mivel a minisztériumi nyilvántartási szabályzatból hiányzott a szerszám és eszköz tárgykategória, ezért e tárgyak leltározása továbbra is az általános 18 rovatos leltárkönyvben történt. Ide sorolták a kézi és fogatos szerszám- és eszközanyagot. Indokoltnak tartották bevezetni az új leltárkönyvek közül a természettudományi (állat, növény, ásvány, kövület), a régészeti, az állatcsont-, a numizmatikai, a néprajzi, a képzőművészeti, valamint műszaki leltárkönyvek használatát. (Az iparművészeti tárgyakat a képzőművészeti leltárkönyvben, de külön csoportban tervezték nyilvántartani.) Ekkoriban készülhetett az a tervezet is, amely a múzeum gyűjteményeinek gyarapítására országos gyűjtőhálózatot javasolt megszervezni.

110 Előzménye lehetett már ennek a próbálkozásnak, hiszen az irat bevezetőjében - ahol a gyűjtést a muzeológia első és legfontosabb feladatának nevezi - arról van szó, hogy a tapasztalatok szerint 6 gyűjtő nem elég, s eddig a gyűjtők nem voltak érdekeltté téve a begyűjtött anyag mennyiségét és minőségét tekintve. Kiemeli a bevezető rész azt is, hogy a múzeum gyűjteménytári anyagának helyzete a raktározás, megőrzés és restaurálás szempontjából sem kielégítő: „szűk, nehezen hozzáférhető, nehezen megközelíthető és kezelhető szükséghelyiségek, amelyek az anyag megóvása tekintetében sem meg109 Az Adattár többször hivatkozott IX. Mezőgazdasági Múzeum Dokumentációs Gyűjteményében megtalálható a múzeum ezt megelőző, 1960. évi nyilvántartási szabályzata. A szakleltári nyilvántartás keretébe négy elkülönített csoportban a muzeális eredeti tárgyakat; a műanyagból készült tárgyak, modellek, makettek körét; a képeket (térképeket stb.) és a könyveket sorolták. A szakleltári nyilvántartás alapját a szakleltárkönyvek, a letéti leltárkönyv, az előjegyzési napló (a múzeumba érkezett, de valamely okból csak később leltározható tárgyak bejegyzésére), a leírókartonok és a betűrendes katalóguscédulák („keresőlapok") szolgálták. Látható, hogy e tervezetben még nincs gyarapodási napló, s a tárgyi gyűjtemények gyűjteménycsoportokként elkülönített szakleltárkönyvei is csak a későbbiek folyamán jöttek létre. A Mezőgazdasági Múzeum szakleltári nyilvántartási rendjének Szabályzata. Matolcsi János főigazgató. Budapest, 1960. április 5. MMgMA IX. 362. 110 Orbán László: Vázlat a Mezőgazdasági Múzeum gyűjtőhálózatának kiépítése tárgyában készítendő javaslattervhez, s. d. MMgMA IX. 355.