Estók János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2005-2007 (Budapest, 2007)
MÚZEUMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Rosch Gábor: A városligeti Vajdahunyadvár és tervezője, Alpár Ignác
A városligeti Vajdahunyadvár megtervezése előtt Alpár alaposan felkészült a felhasználásra kerülő történeti részletek és stílusformák kialakítására. Több tanulmányutat tett a Felvidéken és Erdélyben. Fényképezte és rajzolta Magyarország jellegzetes műemlékmotívumait. Az akkor folyó nagy műemléki rekonstrukciók fényképeit Möller István és Divald Károly eredetiben vagy fototípiai kiadványokban hozta nyilvánosságra. Alpár az így gyűjtött fényképfelvételeket felhasználta az épülethez készített több száz részletrajzhoz, amelyek szerencsére máig fennmaradtak a Magyar Mezőgazdasági Múzeum adattárában. A kiválasztott műemléki részletek léptékrendszer-arányait úgy változtatta meg - sok esetben kicsinyítve vagy nagyítva -, hogy az összkép egységes harmóniába álljon össze. Ezt az egyes stíluscsoportok közé iktatott átkötő részletek is segítették. Ebben az időben kívánatos volt Erdély, illetve a Hunyadi-kor előtérbe helyezése, ezért a restaurálás alatt álló gótikus vajdahunyadi vár kínálta az épületcsoport fő motívumát. Az erdélyi vár restaurálását az 1854-es tűzvész után Friedrich Schmidt, Steindl Imre és Schulek Frigyes tervei szerint végezték. 8 A publikált fölméréseket és rekonstrukciós tervrajzokat Alpár is felhasználhatta a városligeti csoportnál. Az egyes épületelemeknél számos egyéb műemléki részlet is megjelent, így a jáki templom kapuja, a pécsi dóm kápolnarészlete, a szepescsütörtökhelyi Szapolyai-kápolna, a lőcsei és besztercebányai pártázatos házak, a brassói Szent Katalin-bástya tornya, a bártfai városháza erkélye, a gyulafehérvári Károly-kapu, vagy a gödöllői kastély néhány motívuma. A magyar műemléki részletek mellett francia, olasz román kori várkastélyrészleteket és francia reneszánsz kastélymotívumokat, valamint osztrák barokk palotaelemeket is felhasznált Alpár. Ezt a rendkívül széles építészeti anyagot rendezte el a három, illetve négy építéstörténeti egységben. A bejárati hidat akkor még fagerendákból épített rusztikus megjelenéssel alakította ki. Innen tárult fel a gótikus csoport domináns látványa. Baloldalt csatlakozott a román stílusú várkastély, amelyben a királyi pihenő- és fogadószobák kerültek elhelyezésre. A főbejárati kapun átlépve a látogató a Mária Terézia korát idéző barokk kastéllyal találta szembe magát. A belső udvarok erre a látványtengelyre csatlakoztak, a jobb oldalon a Hunyadi-udvar, bal oldalon a románkori kolostorkerengő. A műjégpálya felől a gótikus szárny véghomlokzata és a reneszánsz palota tükröződött a tó vizében. A Történelmi Főcsoport elsősorban a millenniumi rendezvény történelmi kiállításának befogadására szolgált. A homlokzaton számos eredeti szoboralakot helyeztek el, így például Szent Istvánnak a Mátyás templom és a Halászbátya környezetében feltárt szobrát, vagy a szepescsütörtökhelyi kápolna Mária-szobrát, illetve gipszmásolatban a jáki templom apostolszobrait. Az akkor még kiállító teremként használt Jáki kápolnában az első magyar királyné, Gizella passaui síremlékének gipszmásolatát, és Salamon király eredeti vörösmárvány síremlékét mutatták be. A barokk épületcsoport belső tereiben a millenniumi kiállítás idején az esztergomi Bakócz-kápolnát és főúri kastélyok barokk szobabelsőit alakították ki másolatban. A román stílusú épületcsoport belső terei jelentősen eltértek a mai látványuktól. Belső térformálásában Alpár vállalta a főszerepet, hiszen nem csupán az építészeti részleteket, de a díszesen faragott bútorokat is ő tervezte. Ezeknek néhány kivételesen szép darabja az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében, illetve családi magán8 Sisa József: Vajdahunyad várának 19. századi restaurálásáról. Ars Hungarica, XXVIII. 2000.1. 97-108.
