Estók János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2005-2007 (Budapest, 2007)

MÚZEUMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Rosch Gábor: A városligeti Vajdahunyadvár és tervezője, Alpár Ignác

tulajdonban maradt meg.

9 A terek formai kialakítása I. (Szent) István korának vélt román stílusjegyeit tükrözte. Festett fagerendás mennyezetű helyiségeinek oldalfala natúr kőfalat imitált, részben kárpittal borítva, díszesen faragott ajtókkal és bútorokkal. Róth Miksa színes ólomüveg ablakai történeti jeleneteket ábrázoltak Szent István, II. Endre és Nagy Lajos életéből.

10 A fogadóterem díszítőfestéssel ellátott keresztboltozatos mennyezetű volt. A díszes kovácsoltvas munkák Alpár Ede műhelyéből kerültek ki, míg a mennyezetig érő pompás francia-román stílusú kandalló Langer Ignác szobrász-iparművész munkája volt. A gótikus és a reneszánsz csoport színgazdag belső tereinek kialakítását Schickedanz Albert munkássága alapvetően meghatározta. A díszítőfestéseit Glaser János készítette. A barokk épületcsoport burjánzó plasztikai elemeit és a homlokzati párkányon álló szobrokat akkor Kallós Ede, Bezerédi Gyula és Köllő Miklós készítette. A millenniumi kiállításra a kivitelezési munkáknak rendkívül gyors ütemben kellett elkészülniük. Részben a gyorsaság, részben az alacsony költségkeret, valamint az időszakos jelleg miatt favázzal építették, amit kétoldalt téglával falaztak ki, majd a felületén vakolatból készítették a kőfal imitációt. Gyakran problémát jelentett, hogy a precíz munkához szokott kőművesek nehezen követték a rusztikusabb, egyenetlen történeti hatású falazásmódot. A kiírásnak megfelelően fontos volt a tűzbiztonság, amit gipszpallókkal, rabicboltozattal oldottak meg. A Történelmi Főcsoportból először a reneszánsz rész készült el, majd a csúcsíves szárny, végül a Mária Terézia-kori barokk épület. A Széchenyi-szigeten a Történelmi Főcsoporthoz kapcsolódva még további három épület született Alpár tervei szerint. A román kori szárny előtt, a tó felületén, cölöpökön állt a fából készített és náddal fedett Őshalászat-pavilon, amely Herman Ottó szakmai elképzeléseit tükrözte. A Jáki kápolna mellé került a Müller cukrászda hosszú favázas épülete, majd az Ősfoglalkozások, a vadászat és pásztorélet favázas vadászkastélyt imitáló pavilonja következett. A kiállítási épületek átadására 1896. május l-jén ünnepélyes keretek között került sor. A tervezés elején elhangzott néhány irigy és fanyalgó kritika után, melyben ironikusan „kakaslábon forgó várkastélyának emlegették, végül általános sikert aratott, s a millenniumi kiállítás fő szenzációja lett. A szaksajtó, a látogatók tömege és az építésztársadalom elismeréssel fogadta, Ferenc József kitüntetéssel jutalmazta a művet.

11 AZ ÉPÜLETEGYÜTTES TÖRTÉNETE, 1907-2007 Az egy esztendeig látogatható millenniumi kiállítás bezárása után a városligeti pavilonok döntő többségét lebontották. Néhány épülettel kapcsolatban mégis fölmerült, hogy esztétikai értékük okán a bennük rejlő nagy mennyiségű, értékes és színvonalas iparosmunka ne menjen veszendőbe.

12 9 Láda Alpár tervei alapján ónorvég betétes vésett motívumokkal. Tölgyfa, 1896. Magántulajdonban. Közölve: Az Iparművészet 1895-ben. Magyar Iparművészeti Társulat. Bp. é. n. 27.; valamint Rosch Gábor: Alpár Ignác építészete. Bp. 2005.24. Karosszék Alpár tervei alapján 1896. Iparművészeti Múzeum gyűjteményében. L. sz. 54.223.1. A karosszék tervrajza. Iparművészeti Múzeum adattára. L, sz. KRTF 399. íróasztal Alpár tervei alapján 1896. Tölgyfa, magántulajdonban. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum épületének 100. évfordulóján kiállítva 2007-ben. 10 Alpár Ignác: Az ezredéves orsz. kiállítás királyszobái. In: Az iparművészet 1896-ban. Szerk. Ráth György, Györgyi Kálmán. Magyar Iparművészeti Társulat. Bp. 1897. 138. " A korabeli sajtókritikák részletes szemelvényeit 1. Magyar Vilmos: Alpár Ignác élete és működése II. rész. Út a Hírnév felé 1882-1896. Magyar Építőmesterek Ipartestülete. Bp. 1935., és Vasárnapi Újság, 1896. 214-220., 285-296. 12 Reprezentatív albumok kiadásával már 1896-ban, a kiállítás idején is lobbiztak szakmai körökben a tartós megőrzés érdekében. Alpár maga is közzétett egy díszalbumot Klösz György 24 fotójával. Vö. Alpár Ignác: Az ezredévi országos kiállítás főcsoportjának épületei. Bp. 1897.