Estók János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2005-2007 (Budapest, 2007)
MÚZEUMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Rosch Gábor: A városligeti Vajdahunyadvár és tervezője, Alpár Ignác
A megadott határidőre 11 pályázó nyújtotta be művét, de a bíráló bizottság akkor még nem adott ki díjakat, hanem négy építész között egyenlő arányban osztotta el a pályázati összeget. 5 A zsűri döntését azzal magyarázta, hogy egyik pályamű sem teljesítette a kiírás alapkoncepcióját, ami szerint: „Kívánatos, hogy a magyar történelmi, vagy régi magyar épületek motívumai lehetőleg fölhasználtassanak." A négy pályázó Alpár Ignác, Pfaff Ferenc, Schickedanz Albert és Tandor Ottó volt, akiket új programmal, új pályázatra kértek fel. A végleges helyszínt, most már egyértelműen a városligeti tó közepén álló Széchenyi-szigeten jelölték ki. A négy pályázó az első fordulóban még teljesen más karakterű épületet képzelt el. Alpár terve például még szimmetrikus elrendezésű, középen kupolás, minaretszerű tornyokkal gazdagított bizánci-török hatású épület lett volna, utalva a keleti eredetre. Schickedanz különböző román, gótikus és átmeneti elemekből állította össze pályaművét, de nem magyar, hanem keverék európai típusokból. Tandor Ottó szintén szimmetrikus, egyetlen kupolával kiemelt merev eklektikus épületet, Pfaff Ferenc pedig zárt udvar köré rendezett, szimmetrikus, de a késői historizmus várkastélyaihoz hasonló, tornyokkal tagolt pályaművet adott be. A Történelmi Csoport előadója, Czobor Béla régész fogalmazta meg a második pályázat programját, amely a jelent és a múltat összekötő új látványosságban gondolkodott. A második pályázati kiírás már nem egyetemes stílustanulmányt, hanem a hazai műemlékek felhasználását követelte meg. Ezért az 1894-es pályázaton 17 szavazattal 2 ellenében a többiek lazább, terjengősebb vagy merevebb tervével szemben Alpár Ignácnak ítélték az első díjat, mint a legjobban összefogott, alaprajzilag is jól rendezett, látványos elképzelésnek. 6 A továbbtervezéshez szempontként határozták meg, hogy három részre tagolódjon: egy Árpád-házi román stílusú, egy Anjou- és Hunyadi-kori gótikus, illetve egy Habsburg-birodalmi reneszánsz-barokk egységre. Egyúttal azt is előírták, hogy a három elsődíjas tervező a kiviteli tervezést ossza meg egymás között. Végül a szakmai közvélemény nyomására mégis belátták ennek az elképzelésnek az irrealitását, s a külső tervezéssel egyedül Alpár Ignácot, míg a belső terek kialakításával Schickedanz Albertet bízták meg. Alpár már a pályatervében is került mindenfajta merev raszteres, vagy szimmetrikus rendszert, s a három stíluscsoport figyelembe vételével kiviteli tervében is megtartotta a Széchenyi-sziget amorf kontúrjához igazodó festői elrendezést. 7 A megbízást követően Alpár nagy lendülettel látott munkához a Széchenyi-szigeten, ahol egy, az őrszemélyzet számára felállított házban helyezte el nagy létszámú irodáját, hogy a kivitelezéshez minél közelebb legyen. Igyekezett tehetséges fiatal építészeket is foglalkoztatni. így biztosan tudjuk, hogy ekkor az irodájában dolgozott Vágó László, Vágó József, Jámbor Lajos, Knötgen Gusztáv és Hajós Alfréd. Alpár természeténél fogva bohém, kapcsolatteremtő ember, mellette a szigorú és akkurátus Haaber Károly volt a helyettes irodavezető. A kivitelezés fővállalkozásával Neuschlosz Ödön és Marcell cégét bízták meg, akik a millenniumi kiállítás legtöbb pavilonján dolgoztak. Alpár a pályafutása során később is megtartotta a kiváló együttműködést a fent említett vállalkozókkal, sőt két reprezentatív villát is tervezett számukra a budai Rózsadombon. 5 A millenniumi kiállítás történelmi csarnokára hirdetett pályázat alkalmával díjazott művek. Építő Ipar, XVII. 1893. 139-144. 6 Ezredévi kiállításunk történelmi csarnoka. Első terv. Vasárnapi Újság, 1893. 512., 603. 7 Alpár Ignác: Az ezredéves országos kiállítás. A történelmi kiállítás főcsoportjának épületei. In: Magyar Mérnök és Építész-Egylet Közlönye, 1897. XXXI. kötet. IV. füzet 153.
