Estók János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2005-2007 (Budapest, 2007)

MÚZEUMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - Rosch Gábor: A városligeti Vajdahunyadvár és tervezője, Alpár Ignác

A városligeti Vajdahunyadvár és tervezője, Alpár Ignác ROSCH GÁBOR A Magyar Mezőgazdasági Múzeum egy évszázada talált végleges otthonra a budapesti Városliget Széchenyi szigetén, Alpár Ignác zseniálisan megtervezett és ismételten fölépített épületegyüttesében. Ez a megvalósult mű azonban nem csupán jól funkcionáló múzeumépület, sajátos várkastélyszerű palota, hanem hazánk ezeréves építészettörténetének gyűjteménye, amely különleges egységekben mutatja be a román kor, a gótika, a reneszánsz és a barokk stílus hazai, és egyben európai jellegzetességeit. A külföldi és hazai turisták városnéző programjában, a közeli Hősök terével együtt, kihagyhatatlan látványosságként szerepelt az elmúlt száz év folyamán, születésétől napjainkig. Európa mezőgazdasági múzeumai között valószínűleg nem sok akad, amelyik ilyen rendkívüli, romantikus hangulatú várkastélyban kapott helyet: olyan épületben, amely idegenforgalmi látványosság, kultúrhistóriai nevezetesség is egyben. Mindezek mellett funkcionálisan jól működő szakmai múzeum, ami nem csupán a szakemberek számára fontos, de szinte valamennyi korosztálynak tud hétről hétre folyamatosan szórakoztató programot, kikapcsolódást nyújtani. A budapestiek és a külföldi turisták szemében ez - „a Vajdahunyadvár" - annak ellenére, hogy nem a Hunyadiak erdélyi várának szolgai másolata. A róla készült fotók egy évszázada nem hiányozhattak egyetlen budapesti idegenforgalmi prospektusból vagy képes albumból, és számos képző- és iparművészeti ábrázolása ismert. Ahhoz, hogy megérthessük ezt az épületcsoportot, feltétlenül szükséges létrejöttének okait és építészettörténeti előzményeit is megismerni. Az 1867-es kiegyezést követően Magyarország végre elindulhatott a függetlenebb fejlődés útján. A gazdasági fejlődés óriási iramú volt. Az önállósodó ország mezőgazdaságából és erősödő iparából származó jövedelem jelentette a fejlődés alapját, és a külföldi tőkebefektetők is fölismerték a rendkívüli befektetési és építési lehetőségeket. A külföldi - angol, francia, német, és főként osztrák - tőke folyamatosan áramlott az országba. Agrárországból fokozatosan és egyre gyorsuló iramban alakult ki az iparosodott gazdaság. Budapest - az addig szegényes provinciális kisváros - hirtelen modern európai fővárossá épült át. Ezt a gyors átalakulást a három városrész, Pest, Buda és Óbuda 1873-as egyesítése is elősegítette. A lendület a 19. század utolsó évtizedében, a millennium idején érte el a tetőpontját, s ezt az iramot csak az első világháború törte meg. Ekkoriban zajlott a főváros szerkezetének átalakítása. A városrendezési tervek szerint kiépültek a körutak, a sugárutak. Az Andrássy út alatt megépült a kontinens első földalatti vasútja. Óriási építkezések folytak városszerte. Ekkor formálódott át a budai Várpalota, a Mátyás-templom és a Halászbástya. Befejezték a Bazilikát, és nekiláttak az Országház hatalmas tömbje