Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

KONFERENCIA-ELŐADÁSOK - Zachar József: Császári hadimúlttal Rákóczi seregei élén

Felső-ozoróczi és kohanóczi Ottlyk György (1656-1723) ifjan Thököly Imre ezereskapitánya volt, majd már 1685-től ezredesként a császári állandó hadseregben szolgált. E rangban megrekedve, Trencsén vára feladásával, csatlakozott II. Rákóczi Ferenchez 1704 februárjában. Ismét lovas ezereskapitányi, majd 1707-ben brigadérosi kinevezést kapott. Szintén császári ezredes volt, mégpedig már 1683 óta Perényi Miklós báró (tl712), aki Huszt vára feladásával csatlakozott 1703-ban a szabadságharchoz, és lett előbb gyalogos ezereskapitány, majd a következő évben brigadéros. Pongrácz Gáspár báró thökölyanus tisztként lépett át 1686-ban a császári hadseregbe. 1703 végén a császári Andrássy-hajdúezred alezredeseként, egységéből elvezényelve és Bercsényi Miklós hadai ellen bevetve, egyszerűen átment hozzá. A szabadságharchoz csatlakozva lovas ezereskapitány és egy év múlva brigadéros lett. 1708-ban azonban visszatért a császári hadiszolgálatba. Ugyancsak törzstisztként, a császári Bottyán-ezred főstrázsamestereként (azaz őrnagyaként) csatlakozott a szabadságharchoz rangját megtartva nárai Náray László, a Pálffy-huszárezred korábbi kapitánya. Hamarosan ezredes, majd brigadéros lett, és csak 1711. április 29-én kapitulált Kassa parancsnokaként. Nemes Kisfaludy György 1702-ben kapitányként szolgált a császári Csonkabég-huszárezredben, a Rajna mellőli harctérről a szabadságharc hírére hazaszökött. 1704 decemberében csatlakozott II. Rákóczi Ferenchez, aki azonnal ezredesévé, alig egy év múlva brigadérosává nevezte ki. Sennyey Ferenc báró, aki már 1688-ban kapitányként szolgált, a császári Gombos-huszárezred kapitányaként állt át 1703 októberében a szabadságharc oldalára. Előbb bátyja, Sennyey István báró tábornok lovasezredében lett alezredes, majd előlépett ezredessé, sőt brigadérossá. Ugyancsak a császári állandó hadsereg tisztje volt a török háborúban ifj. Csáky László gróf (1671 k.-1708),

43 aki ugyanezekben a napokban Kolozsvár térségéből vagy átszökött, vagy hadifogságba esett. Mindenesetre ezredesi rangban azonnal II. Rákóczi Ferenchez csatlakozott, 1708 elején brigadéros lett, ám kinevezését követően rövidesen meghalt. Róth János György (tl707) császári kapitányként csatlakozott a szabadságharchoz 1704 őszén. Ezereskapitányként, majd 1706-tól brigadérosként haláláig hű maradt. Már 1703-ban a nemzeti ügy szolgálatába állt az 1687-ben armális nemességet kapott Szekeres István (1660-1735), Győrben szolgáló császári lovas vicehadnagy. 1704-ben lett ezereskapitány, és csak 1710-ben brigadéros. Szalay Pál (tl710) szintén császári tiszti múlttal lett magyar ezereskapitány már 1703-ban, majd brigadéros 1707-ben. Még néhány ismertté vált sors, némileg bővebben következzen ezután. Ta" KA, HKR, Bstg. Nr. 2183, az idősebb és ifjabb Csáky László gróf életrajzi adatainak szükséges kettéválasztására Mészáros Kálmán hívta fel kutatótársai figyelmét: Két Csáki/ László halála (1698,1708). Fons, 1995/3. 375-378. o.