Fehér György szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2001-2004 (Budapest, 2004)

KONFERENCIA-ELŐADÁSOK - Zachar József: Császári hadimúlttal Rákóczi seregei élén

Ián legfordulatosabb ifjabb nagyszarvi Babocsay Ferenc (tl710) rövid katonai pályafutása volt. A török elleni felszabadító háború végén, 1696-ban veszprémi vicekapitány volt főkapitány atyja mellett. 1702-ben az újonnan alakított császári Csonkabég-huszárezred alezredese lett. A franciaellenes háborúból hazaszökve, 1704 tavaszán csatlakozott a szabadságharchoz, és lett azonnal ezredes. Mégis szinte azonnal visszatért a császári hadiszolgálatba, ahol régi rangjában visszafogadták. Ám ismét nagyon rövid időn belül II. Rákóczi Ferenc seregeinek a hadifogságába esett. Bár a bécsi hadvezetés ki akarta cserélni, ő mégis ismét a magyar hadiszolgálatot választotta, mire a fejedelem nemcsak visszafogadta tőle kapott rangjában, hanem 1706-ban brigadérosává is kinevezte. Részt vállalt a szabadságharc további küzdelmeiben, végül a romhányi csatában esett el. Ellentétes sorsa volt béri Balogh Ádámnak (16697-1711), aki királyhű végvári katonaként harcolt a császáriakkal az oszmánellenes felszabadító háborúban, majd vármegyei tisztségviselőként kezdettől II. Rákóczi Ferenc híveként küzdött. Ám lovas ezereskapitány ként 1704 áprilisában mégis a császári hadakhoz állt át, közel egy évig honfitársai ellen vállalta a harcot. Akkor visszatért a magyar oldalra, és 1708-ban brigadéros lett. Miután 1710-ben császári hadifogságba esett, minden újabb átállási szándéka ellenére hadbíróság elé állították és kivégezték. Megint sajátosan egyedi életpályát mutat a polgárfiú Czelder Orbáné (1674-1717). ő élelmezési altisztként szolgált a császári hadseregben a török háborúban, de elcsapták, sőt kényszermunkára ítélték. így érthetően azonnal II. Rákóczi Ferenc mellé állt, és brigadérosként esett 1710-ben császári hadifogságba. A szatmári békességkötés eredményeként azonban szabadult, hazament, de részt vett a további Habsburg-ellenes szervezkedési előkészületekben, elfogták és kivégezték. Az előzőekhez hasonlóan jól ismert nevű ocskói Ocskay László (1683 k1710) egészen ifjan, már 1698 óta szolgált közhuszárként a császári Pálffy-huszárezredben. Tizedesként toborzás végzése során onnan szökött át II. Rákóczi Ferenc mellé,

44 és hamarosan ezereskapitány, majd brigadéros lett. 1708-ban mégis visszaszökött a császári hadakhoz, ahol immár ezredesként egy magyar irreguláris ezred élén alkalmazták.

45 Eközben az árulónak tekintettet Jávorka Ádám hadnagy elfogta, és kivégezték. A brigadérosként szolgálók közül galántai Balogh István, Csajághy János, Domokos Ferenc, Ebeczky Imre, Esze Tamás, Fodor László, Forgách György, Hellebronth János, Jósika Dániel, Kisfaludy László, Ordódy György, Radies András, Sréter János, Szemere László, Szent-Iványi János, Szent-Pétery Imre, Szűcs István, Szuhay Pál, Vas Sándor és Vay László vagy bizonyosan nem rendelkezett császári, legfeljebb egyesek királyi végvári hadimúlttal, vagy még 44 HKFA, UHF, RN 428, fol. 366 45 KA, HKR, Bstg. Nr. 3881